About

2020. december 30., szerda

Csáki Judit és Alföldi Róbert: Magánügy

              Csáki Judit - Alföldi   Róbert : Magánügy

 

Fülszöveg:


Alföldi Róbert a mai Magyarország égető társadalmi problémáit veszi szemügyre, olyan kérdéseket körüljárva, amelyek időről időre vaskos szalagcímekkel szerepelnek a médiában, olykor tüntetéseket, máskor törvényeket provokálnak. Beszélgetőtársai helyzetükkel példázzák az adott problémákat, olyan emberek ők, akikből sok van, akik személyükben, életútjukban, közegükben számos tipikus jegyét mutatják a mai Magyarországnak. Mégis olyanok, akik képesek voltak bebizonyítani, hogy másként is lehet, hogy hozhatnak az életüket átformáló döntéseket. Alföldi Róbert csupán annyit kért tőlük, hogy legyenek őszinték, beszéljenek nyíltan olyan kérdésekről is, melyek sokunkat foglalkoztatnak mégis gyakran szégyenkezünk miattuk. És ahogy elénk tárják a magánügyeiket ezek a rendkívüli módon élő hétköznapi emberek rádöbbentik az olvasót, hogy az egyes ember éljen bárhol, foglalkozzon bármivel beleszólhat a saját életébe, képes irányítani a sorsát.

Ha érdekel a bejegyzés kattint az "olvass tovább" felületre! 



Véleményem&Krizonzió:                                  



              “ Beront oda a bolond, ahova az angyal is csak félve lép. “


Nem tudom, hogy önök miként lesznek vele, de véleményem szerint, Alexander Pope ezen idézetét, egyszerűen vétek lett volna kihagyni, annyira beleillik majd a most következő összképbe…

Már nem emlékszem pontosan arra, hogy mikor és honnan hallottam előszőr, Csáki Judit és  Alföldi Róbert Magánügy című könyvéről, de arra viszont már pontosan emlékszem, hogy az első perctől kezdve felkeltette az érdeklődésemet! 

Kíváncsi voltam arra, hogy vajon miről fog szólni a könyv és miket is fognak feszegetni majd a lapjai. Sajnos, a 2015-ös évben, a könyv megjelenésének a pillanatában nem volt lehetőségem arra, hogy az elsők között lehessek, akik megvásárolták a művet. Sőt! Hogy a történet szebb legyen, az ominózus pillanat sorozatra, hogy megrendelhessem, elolvashassam és végül a helyére tehessem a könyvespolcomra, várnom kellett egészen 2019-ig. Azt tudtam, hogy  Alföldi Róbertnek nem ez lesz az első könyve, de konkrétan a tartalmukat nem ismertem és soha nem is néztem utánuk. Gondoltam, miért is tenném!? Lőjem le a “ poént “!? Hagytam inkább, hogy majd a meglepetés erejével hassanak rám a sorok, ha eljön az ideje. Nos, a Magánügy című könyv esetében sem cselekedtem másként. Ez, persze nem jelentette azt, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy vajon mivel is találom szembe magam. Első blikkre, azt gondoltam, hogy talán, a színész, rendező és nem utolsó sorban ex igazgatónak tele lett a pohár és végleg elege lett abból, hogy úton - útfélen az ő színházat és színházcsinálását furkálják, talán még máig is, ezért pontot tesz a megannyi novella végére és megragadja a toll, papír párost. Logikusnak is tűnt, ez a feltételezés, hiszen 2008- tól egészen 2013-ig ő vezette a Nemzeti Színházat. Második blikkre, viszont azt tartottam valószínűnek, hogy pont a megannyi támadás miatt picit bepillantást nyerhetünk a magánszemély  páncélja mögé. Aztán megjelent a várva várt könyv, a Libri gondozásában. Leemelhető és megvásárolható volt az áruházak polcairól és végre valahára jómagamnak is sikerült beszereznie egy példányt az idők folyamán.

 

A mű, beváltotta a hozzá fűzött reményeimet és valóban a meglepetés erejével hatottak rám a sorai. 
Egy életrajzi alkotást vártam, ami Alföldi Róbert, Nemzeti Színházban betöltött tevékenységeit, gondolatait és talán egy kis magánéleti betekintést is nyújt. Helyette viszont egy közel 240 oldalas Interjú könyvet kaptunk. Méghozzá nem is akár milyen Interjú könyvet.

A szokásos, hasonló célú könyvek helyett (mint amilyen mondjuk a Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas című interjú könyve is volt), a Magánügy, ha nem is egy új ösvényt taposott ki az Interjú könyvek számára, de mélységileg és üzenetileg elmondható, hogy igenis új kapukat, lehetőséget nyitott meg, más hasonló jellegű könyvet írni szándékozók számára. A szokásos formaságok és “ maszlag “ helyett, egy igazi, Alföldi Róbert-es, kemény, nehéz és elgondolkodtató témájú könyvet kapunk, ami olyan problémákat vesz górcső alá és kezd el feszegetni, amilyenek bárki életében, bármikor megjelenhetnek és előfordulhatnak. Mindezt, pedig olyan emberekkel mint amilyen éppen Ön, tisztelt olvasóm vagy akár én magam! Igen, egyszerű, hétköznapi emberekkel készült interjú könyvről van szó, ahol nincsenek “ nagy, híres “ emberek, akik saját maguk lejáratásával, a dolgokhoz való hozzá nem értésükkel keresnek milliókat és ezáltal… Igen, tudom, illetlenség valamit elkezdeni, mint mondjuk az előző mondatot és aztán nem befejezni, hanem hagyni lógni inkább a levegőben. De ez, csak az érem egyik oldala!


 Talán sejtik, hogy mit is szerettem volna írni és hogy azért nem ugrottam bele mélyebben, mert egy igencsak megosztó témakört kezdenék feszegetni általa, ami hiába közügy, én mégsem vagyok kompetens benne de, valahol meg még is a magánügyem egy része lenne, mert arról az országról szól, arra az országra hat ki, ahol születtem és ezáltal úgy érzem picit közöm van hozzá. 


Na ez, egy megosztó kérdéskör, igaz!? Mi az a pont, ahol egy ember magánügyei véget érnek és mi az a pont, ami már közüggyé csap át!? Egyáltalán milyen kérdéskört lehet és érdemes közüggyé tenni!? Az adott, feltett kérdés, egyáltalán hatással van a magánügyeinkre vagy csak mi cifrázzuk túl és beszéljük bele!? Aztán persze mint mindent, ezt is lehet fokozni, méghozzá azzal, hogy egy általunk meghozott döntés, ami a miénk és csak rajtunk áll vagy bukik, hogy meglépjük-e, kihat-e a közügyre!? Vagy csak azok  emelhetnek hangot, akik tudják és tisztában vannak az adott közügy, miként módosul mégis csak valamilyen színtéren magánüggyé!? Egyáltalán ki dönthet ebben a kérdéskörben!? Vajon vagyok kompetens abban, hogy egy pitiáner közügyi kérdésben legalább hangot adjak a véleményemnek!? Van jogom tenni az ügy érdekében ott, azon a részen ahol élek? Egyáltalán segít valaki?

 Ha el is kezdem, lesz-e a törekvésemért civil összefogás vagy kezdeményezés!? Ezek, mind olyan kérdések, amikre nem könnyű megadni a választ és egy egyszerű civil embernek, mondjuk egy pék szakmát képviselőnek, talán furcsák is lehetnek, nemhogy első hallásra, de talán még ötödszöri hallásra is. Arról meg már nem is beszélve, hogy ezek a kérdések olyan témákhoz tartoznak, amik nem utolsó sorban megosztják az embereket. De ma, ez már nem gond. Hogy miért!? A válasz: az Internet. Ma, már bárki beleszólhat bármibe, a politikustól kezdődően, egészen a lekvárt befőző, háztartásbeli Margit néni- ig bezárólag, függetlenül attól, hogy érdekli-e a másik személy magánügye vagy sem. Egy azonban biztos. Beleszól. Aztán, hogy az, amit hozzá tesz segítő, építő szándékú-e vagy beszólás, az az egyéntől függ. Vagy ez már így is, úgy is beszólás nem pedig beleszólás!? Ha a mai internet társadalmat és a nagy átlagot vesszük alapul, akkor sajnos az emberi gonoszság határtalan, erősen megmutatkozik és a beleszólás helyett beszólások millióival találjuk szembe magunkat, amik tovább bonyolítják a kérdést és csak még megosztóbbak lesznek. 


Természetesen most nem élnék a lehetőséggel, hogy kiemeljek egy témakört is, hiába millió a kínálat. A lényeg tehát az, hogy mindenkinek, mindenről van véleménye. Az írni és olvasni tudó nyolc éves gyermektől kezdve a nyolcvan éves korosztályig bezárólag. De érdemes a szavak mögé nézni és kicsit jobban megfigyelni ezeket a véleményeket. 

Van, aki kerek perec leírja, amit gondol, van, aki ír ugyan valamit, de érezhető, hogy a lényeget és a saját igazi gondolatát megtartja inkább magának. Aztán, felteszem van, bár szerintem nagyon kevesek, akik mielőtt “ szóra nyitnák a szájukat “ megpróbálnak előtte informálódni, hogy ne totálisan járassák le magukat, ha már egyszer nem akarnak kilógni a sorból. Mindehhez nem kell messze menni és még csak a közösségi médiát sem kell megnyitni. Vélemények akkor is vannak, ha csak egy ételreceptet keresel a neten. Lehet, hogy a véleménynek köze sincs ahhoz az ételhez, de ott van. Egy azonban mindegyikben, kérdés nélkül egyöntetű. A felelősség másra hárítása, a tenni akarás, az építő javaslatok, kritikák jelei helyett. Ahogy a világ egyre jobban fejlődik, tényleg úgy hal ki belőlünk az együttérzés, a nyitottság és a tenni akarás, hogy jobb legyen!? Erről szól, erre cáfol rá, a szóban forgó, Magánügy című könyv. Ha maroknyian is, de vannak még emberek, akik nem a csodát várják, hanem megcsinálják a csodát még akkor is ha az valamilyen formában, de a közt is érintik. Mindezt azért, hogy elsősorban, ha nincsen is kimondva, de nekik jobb legyen és persze azért, hogy tetteikkel példát mutassanak, hogy igen is lehet, meg akkor is ha nem is váltják meg az egész világot, de a saját közegükben, javuló tendenciát érjenek el lépésről lépésre.


    
( Csáki Judit )

A Magánügy első lapjai és nyitóbetűi már önmagában érdekesek, hiszen egy elővezetéssel indít, egy kiskáté formátumában. Ez a könyv, bizonyos megosztó témaköröket jár be, fejezetekre bontva, kiemelve a megannyi témakörből, szám szerint ötöt, egy - egy riportalany segítségeivel. A riportalanyok pedig azok a magánemberek, akik olyanok mint ön vagy én. Akik arctalanul és mondhatni név nélkül a közügy részei. Jelen esetben a vállalkozás, az integráció, az oktatás és a tudomány kerültek teríték alá. Tehát, ők öten mesélnek Csáki Juditnak, Alföldi Róbertnek azaz a könyv szerzőinek. Az első fejezet egy házaspárról szól, akiknek nem egy szokványos élet és család adatott meg, de még ezen különös és jónak mondható életnek, ha összegezve nézzük is bizony viharosak lehetnek a felhői. A második fejezet már egy adott személyről szól, egy sokkal szomorúbb story-t felölelve, ami a szememben hatalmas tiszteletet vívott ki. A harmadik fejezet sem mondhatni unalmasnak, főleg azok számára nem, akiket valamilyen formában, de érdekel a művészet. A negyedik fejezet viszont rövidnek mondható, de üzenete hosszú távon elgondolkodtató míg az utolsó, ötödik rész sem utolsó…


 
( Alföldi Róbert ) 

Tehát, a riporterek kérdeznek, kíváncsiskodnak, magukban mérlegelnek majd aztán összegeznek. Az emberi történetek sajnos nem mindig végződnek Happy End-del. Ez szerintem egy vitathatatlan tény. Ellenvetés abban sem hangozhat el szerintem, hogy a problémák nagytöbbsége nem megoldható pár nap leforgása alatt. De valahogy még is, a könyvben olvasott beszélgetések, annyira emberi, annyira átélhető, annyira tanulságos és magunkévá tehető, hogy még azok számára is elgondolkodtató olvasmány lehet a könyv, akiket nem érint , még csak egy százaléknyit egyik téma sem. Mert közvetetten, kivétel nélkül minden magánügy a közügy része, ugye!? A könyvben szereplő témakörök és a hozzájuk felkért és felkeresett riport alanyok nagyon változatosak mind ahogy az interjúk üzenete is. Több szegmensben képes az embert megérinteni nem kis mélységekben. Minden interjú annyira emberszerű volt, annyira magáévá tudja tenni az ember, hogy egyszerűen olyan mintha magunk is a szobában lennénk negyedik tagként és szabályosan magunk előtt látnánk a riporterek és interjú alanyok mozdulatit, gesztikulálásait. Olyan mintha egyszer, valóban megtörténtek volna ezek a beszélgetések úgy, mintha mi is ott ültünk volna és most pár évvel később, feltörtek volna bennünk az emlékek és ura magunk elé, lelki szemeink elé idéznénk az egész beszélgetés sorozatot.

Nem utolsó sorban pedig ott vannak a fejezeteket összegző és egyben lezáró gondolatmenet kommentárok, ahol a két riporter eszmecserét folytat egymással, az adott témakörről és riportalanyról majd összegeznek. Ez a fogás, szerintem még olvasóbarátabbá tette e művet különösen hozzá téve azt a további pluszt, ami a könyvben várja az olvasót!



( a könyv, hátlapi borítója )

Miközben a könyvet elhelyeztem a polcon, nagyon, nagyon lassú mozdulatokkal, kihasználva minden tizedmásodpercet a gondolkodásra, mindarról, amit olvastam és ami általa bennem volt, hogy bizonyosságot nyert bennem az a felismerés, amit már amúgy is tudtam, csak erre, az apró előrelökésre, megerősítésre vártam, hogy még bizonyosabb legyek abban, hogy kicsit sem kell feladni önmagunkat, ahhoz, hogy nagy, híres embernek kell lennünk, hogy mi magunk is tehetünk valamit, Önmagunkért és a Körülöttünk Lévőkért!

 





                                                Krizonits Dávid 🥀🌛

                                                2020. December 30. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

designed by Charming Templates