About

2021. január 6., szerda

Daniel Wallace: Sithek Könyve

 Daniel Wallace - Sithek könyve

Fülszöveg:


A századok alatt, ahogy a


Sith nagyurai hatalomra emelkedtek, néhányan lejegyezték filozófiájukat és módszereiket, hogy tovább terjeszthessék befolyásukat a galaxisban. Mikor elbuktak, tudásuk is eltűnt. Legalább is úgy tűnt… Az írásuk kézről kézre járt néhány kiválasztott Sith - és Jedi - között, akik hozzáadták saját gondolataikat ezekhez a kivételes oldalakhoz. A hatalom felé tartó úton, Darth Sidius kiderítette, mi maradt a sötét oldal öt legendás szövegéből. Ezekből írta meg a hatodikat. Ezt a gyűjteményt nevezzük… Sithek Könyvének.



Ha érdekel a bejegyzés kattint a "tovább olvasom" felületre! 

Véleményem&Krizonzió:                       


 “ Soha, semmilyen birodalom vagy királyság örökké meg nem áll a lábán, virágozzék is sokáig erőben és hatalomban. A birodalmak, államok és királyságok olyanok, mint az emberi lény: megszületnek, deli ifjú-, majd férfikorba lépnek, végül megöregszenek és meghalnak. Nincs tehát értelme uralomra törni más népek felett, mikor eme uralom úgyis csak átmeneti és bizonytalan, mint a futó felhők az égen. “



Tizenkét, tizenhárom éves lehettem, amikor először találkoztam Star Wars könyvekkel. Akkor még, sajnos, hírből sem ismertem Lőrincz L. László könyveit, munkásságait… de, így utólag, úgy érzem, hogy az általa képviselt idézet, gondolat sor, tökéletesen tükröt mutat a szóban forgó Sithek könyvének tartalmának és úgy ámblokk az egész Star Wars Univerzum Sötét Oldalának.

Mikor, a szóban forgó könyvről hallotta, már kerek, három Star Wars könyvön voltam túl. Volt egy elképzelésem, miszerint összegyűjtöm és elolvasom azokat az SW könyveket, amikből film adaptációk is készültek, azaz a nagy könyveket. Mint SW rajongó, reméltem, hogy ezen húzásommal majd egy részletesebb összképet kapok és jobban megismerem a Star Wars Univerzum-ot, pont úgy mint a Harry Potter esetében…

A mellékkönyvekre, kiegészítőkre direkt nem fordítottam figyelmet. Aztán mint tudjuk, ember tervez és isten végez. Ez esetben is ez a forgatókönyv játszódott le. Ha most megkérdeznéd, hogy mikor hallottam először a Sithek Könyvéről, akkor megvakarnám a fejem és azt mondanám, hogy: passz. Ha felelevenítem az emlékemet ( most nagyon összpontosítok ) akkor, egy könyvet kerestem az interneten, amikor rábukkantam a sötét oldal művére. Istenke, itt szólt bele a terveimbe. Jó szokásomhoz híven, nem néztem utánna a könyvnek, hanem csak előkaptam a jegyzetfüzetemet és bevéstem az író nevét, a mű címével, a Megvásárolandó Könyvek Bevásárlólistámra! Mivel nem tudtam, hogy mivel állok szembe és még a mellék, kiegészítő könyvekről sem volt halvány lila fogalmam sem, a fantáziám ismét vészesen pörögni kezdett. Ha már elárultam, hogy SW rajongó vagyok, akkor megosztom azt a titkot is magamról most, hogy nagyon tetszik és vonz az SW Univerzum által nyújtott, képviselt sötét oldal és azon belül is egy bizonyos karaktere. Ezért, talán nem csoda, hogy a fantáziám fogaskerekei működésbe léptek. Bíztam benne, hogy George Lucas nem hagyja kétségek között vergődni a rajongóit és a teóriák gyártásának pontot tesz a végére. Azaz, engedélyt ad, hogy valaki, esetünkben, Daniel Wallace laptop billentyűt és egy bögre tejeskávét ragadjon és 2016- ban leírjon és kiadasson egy pár száz oldalas Sith könyvet, ami a kezdetektől, egészen a Baljós Árnyakig egy gyorstalpalót ad a rajongóknak. Hát, ha nem is öltöttek formát a fogaskerekeim ezen nyikorgásai, azért nem jártak messze a valóságtól.




                                                                ( A könyv előlapi borítója )



Amikor eljött a nagy pillanat és a terítékem alá került a könyv, nagyon megvoltam lepődve. Egy keménytáblás, vastag, minimum háromszáz oldalas könyvet vártam. Helyette, egy keménytáblásnak, keménytáblás könyvet tartottam a kezemben, az igaz, egy elismerően szép borításban, de az x száz oldal helyett végül csak százhatvan lett. A meglepődés azonban itt nem ért véget. A könyvet kinyitva ugyanis, egy egész meglepődés sorozat vette kezdetét. Ahogy elkezdtem fellapozni a könyvet, az elolvasása előtt, egy csapásra megértettem a könyv terjedelmének az okát és azt, hogy nem egy szokványos műről van szó. Az első, ami szembetűnik és szerintem először említésre méltó, az a könyv oldalai és lapjai. A Sithek könyve külön fejezetekre oszlik. Ez, akkor is megállapítható, ha még nem olvastuk a könyvet csak belelapoztunk, mert ugyanis minden negyvenedik oldal ( ezt nem számoltam meg, csak mondtam most egy számot ) azaz fejezet lapjai másmilyen színt, lap formát vagy szélt képvisel, más - más lapszél elemmel dekorálva az adott részt, amiktől szembetűnő, hogy az említett fejezetek elkülönülnek egymástól. A második, az illusztráció. Ugyanis a Sithek Könyve tele van képi illusztrációkkal, amik feldobják ugyan a könyvet és dícséretet érdemelnek, de egyúttal el is veszti általa azt a komoly, sötét, gonosz, titokzatos hatást, amit remélnénk egy ilyen könyv által és helyette, így ebben a formában, egy gyermekeknek szánt kis képeskönyv jelleg érzetét adja a műnek. A harmadik említésre méltó dolog pedig a jegyzetek. A könyv lapjai, televannak jegyzetekkel, olyan érzetet keltve mintha valakik teleírták volna a gondolataikkal, észrevételeiket.




                                                           ( Daniel Wallace - a könyv írója )



A meglepődés sorozatnak azonban itt nincs vége. Mert ugyanis van még egy, amit magamban csak a Nagy finálénak neveztem el, szerintem nem is alaptalanul. Mint a könyvek általában, ez sem tartozik a kivételek közé és egy előszóval nyit. Már, ez az előszó sem szokványos. Maga, a nagy, Darth Sidius szavai fogadnak minket. Éés ezután jön a java. A könyvet olvasva egy olyan érzés kezd el a hatalmába keríteni, mintha egy több száz oldalas könyvből kitéptek volna egy részletet, aminek van, egyértelműen előzménye és folytatása is, majd a kezembe nyomják, mondván, hogy “ nesze, tanulj és okulj “. Ez az érzés minden egyes fejezetnél végigkísér. Aztán elolvasva a könyvet és a kíváncsiságtól vezérelve, hogy pontosan megértsük és választ kapjunk arra, hogy mit is olvasunk, elkezdünk kutató munkát végezni a Sithek Könyve irányába és megértjük miért kísér minket kézen fogva, az előbb említett érzet. 





                                 ( A könyv 44 & 45 oldalai )



A Sithek Könyve egy a négy közül. Hogy ne beszéljek rejtvényekben, elmondom, hogy az író, Daniel Wallace négy könyvet írt, amiből az egyik, a Sithek Könyve. Négy külön álló mű, ami valahol mégiscsak egy. Ez az egy, pedig a kerettörténet. Az pedig annyi, hogy a Birodalom ( felteszem a Jedi Visszatér után ) bukása után a lázadó csoportok fejesei, ahogy kipucolták a birodalmi erőket bolygóról - bolygóra, úgy találták meg Darth Sidius raktárait is, ahogy akárcsak Adolf Hitler, a kincseit, lopott holmiit, sötét titkait, mocskait őriztette. Ilyen feltárás következtében bukkantak rá a lázadok, bizonyos jegyzetekre, naplókra is, amik a titkok mellett, saját, privát jegyzetekkel is elvoltak látva, amiket nem csak a szerzők írtak, hanem mindazok, akik megkaparintották a dokumentumot, naplót, mint például további más Sithek, Jedik és Fejvadászok, Tolvajok, akik saját gondolataikkal egészítették ki azokat, mielőtt, Sidius karmai közt végezték. A feltárás után ezek a jegyzetek, további elzárás helyett, fellettek töltve ( gondolom én ) egy rendszerre, ami elérhető volt a mélyen tisztelt publikum számára is, a nagyságos asszony, milliárdos, egész nap láb lógató Gizi nénitől kezdve, egészen a kukában turkáló Fernándóig bezárólag… Ezen történet azaz feltárásai egyikéről van szó most. De, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a könyvet tovább olvasva mint az előszó, bizonyosságot nyer az, amit a kézbevételkor végzett rövid vizsgálódás után gondolunk. A Sithek Könyve egy napló, ami több, összesen hat naplóból lett összerakva és ezt szimbolizálják a fejezetek is. Az első fejezetben, Sorzus Syn írásait olvashatjuk, aki egy szürke Jedi volt és nem mást feszeget mint a Sith Birodalom felemelkedésének a kezdetét. A második napló részlet, Darth Malgus írásait tartalmazza, ami egy Sith tanoncnak, de még egy mesternek is csak példát mutat arról, hogyan lehet életben tartani egy megsebzett harcost, pusztán a harag segítségével. 






                                 ( A könyv hátlapi borítója )




A harmadik fejezet már keményebb dió hiszen, Darth Bane, a Sith Rend alap pillére köszön ránk, aki nem mást feszeget mint a Kettő Szabályát, a Sötét Oldal egyetlen parancsolatát. A negyedik fejezet már merőben más és merőben el is tér az előzőktől, hiszen Talzin Anya jegyzetei is e napló értékét növelik. Az ötödik fejezet, Darth Plagueis jegyzetei, Darth Sidius mesteréjé, míg a hatodik és egyben utolsó sorok nem mástól mint, Darth Sidius-tól valóak.

A könyv, a naplósága mellett, azonban rengeteg minden mást is taglal, amit egy rajongó nagy örömmel olvas majd, hisz általa még több mindent megtudhat a Sötét Oldalról, de még egy Sw ismerkedő is, aki ezek által jobban képben lessz és még háttér tudásokkal is fel lessz vértezve, ha nem is Sith páncéllal, de olyan tudással mindenképpen, amiket a filmek nem taglalnak. 

Miközben ismét a könyvespolcom felé baktattam, ugyancsak 

nagyon, nagyon lassú mozdulatokkal, hogy a helyére tegyem a Sith kincs szerzeményemet, azon agyaltam, hogy egyáltalán nem bántam meg azt, hogy Istenke beleszólt ebbe a dolgomba és a tervezés helyett, cselekedett és végzett. Félre rakva az SW könyvekkel kapcsolatos elképzeléseimet, egyáltalán nem bántam meg, hogy mertem nyitni és szembenézni az újjal, az ismeretlennel, ez esetben, egy SW könyv függelékkel, kiegészítővel. 


                    

                                       Az Erő Legyen Veletek!




                                                                    Krizonits Dávid 🥀🌛

                                                                     2021. Január 06. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

designed by Charming Templates