2020. május 1., péntek

Kemese Fanni - A napszemű Pippa Kenn

 Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért.

Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Nagyon régóta megvan ez a könyv, de foglamam sem volt miről szól, azthiszem ezt is egy raktárvásáron szereztem be, nevetségesen olcsón. 

Az évek alatt porosodott a polcomon, aztán egyre több helyen láttam róla értékelést, szóval úgy döntöttem én is elolvasom. 

Milyen jól tettem! Ez a könyv tényleg jó! + pont, hogy magyar írótól származik, bár a borító nem tetszik, a tartalma egyszerűen hibátlan. 

A regény egyébként 2 részes, második rész "A viharszívű Mya Mavis" amit mindenképpen elfogok olvasni, bár az első rész nem adott róla túl sok információt, de amit igen, az ígéretes. 

A történetünk elején Pippa még gyermek, az apjával él az erődházban, már itt született. A  világot zombik uralják, egy terrortámadásnak köszönhetően, amely egy szintetikus vírus képében az emberiség 90%-át kiírtotta, így számukra az erődház az egyetlen biztonságos hely. Mivel Pippa nem tudja, léteznek e más emberek, így mindent az erődházban tapasztaltakra alapoz. Azok akik életbennaradtak, barlangokban, falak mögött próbálnak megélni/túlélni.

Pippa is ezt teszi, egészen addig míg egy látogató megnem zavarja monton mindennapjait, új és veszélyes kalandokra invitálva őt, mindeközben pedig a szerelem is felüti a fejét. 
Vajon Pippa képes lesz a megszokott életén, szabályain változtatni?

Tetszett, hogy nem egyszerű zombis történetről van szó, amihez az írónő egy kis romantikát adott, hanem kicsit tovább vitte a jövőbe. Életkapszula, génmanipuláció/módosítás - következményként erősebb zombik, mérgező erdők - igen, ehhez valóban dukál egy kis fantázia. 

A karaktereket szerettem, Pippa egy nagyon erős, kitartó, okos de mindemellett érzelmes lány aki küzd némi önbizalomhiánnyal, de ez is egy aranyos tulajdonság volt nála. Ruben pedig egy bohókás dumagép. Kiegészítették egymást, írtó cukik voltak együtt. :) 

A romantikus szál is meglepően jó volt, nem éreztem túl soknak, szívesen olvastam róla.

Tetszett a több nézőpontos írásmód, tehát a mellékszereplők fejébe is beleláthattunk. A múltat naplófeljegyzések és családi mendemondák alapján rakhattuk össze, ami még izgalmasabbá tette az egészet. A karakterek a génmódosítás miatt olyan plusz képességekkel voltak megáldva amik még érdekesebbé tették a sztorit.

Elgondolkodtató volt, milyen lenne egyedül, más emberek társasága nélkül, folyamatos félelemben élni. Azt hiszem ebben a karanténidőszakban csak kicsit sejtük a bezártság fogalmát, de talán mégjobban van rálátásunk, mennyire borzalmas lenne örökké így élni. 

Alig várom, hogy belevágjak a folytatásba!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése