JOE HILL - FURCSA IDŐJÁRÁS

 "A Google csapatában sincs egyetlen srác sem, aki ne akarta volna feltalálni a lányok szoknyáján átlátó röntgenszemüveget."

Mivel Stephen Kingtől is novellával kezdtem anno, így a fia regényei közül is a novellával indítottam. 

A könyv 4 kisregényt foglal magába, amelyeknek kb 200 oldalas a terjedelmük. 

Nagyon érdekelt vajon Joe Hill tovább viszi e apja tehetségét, és be kell látnom, mintha Kinget olvastam volna. Bár nagyra becsülöm Kinget, vannak rá jellemző dolgok, amiket én hibaként érzékelek az amúgy csodálatos könyveiben, reméltem ez Joe-nál nem lesz jelen, de jelen volt. A furcsa időjárás viszont tetszett, ettől függetlenül. 

Ha érdekel a bejegyzés kattints a "tovább olvasom" felületre! 

Amikor a hibákra gondolok, akkor olyasmire szeretnék kitérni, hogy például sokszor fordult elő, hogy egy történetnek nem volt vége, nem volt elmagyarázva. Ez a technika működik néhány történetnél, de szerintem ha túl sokszor fordul elő az már zavaró. 
Egy novellában pedig még inkább.

Az első novella: Egy ​a Szilícium Völgyben élő kamaszfiú megismerkedik egy Föníciai nevű tetovált férfival, aki Polaroid fényképezőgépével képes ellopni mások emlékeit.

Hogy miért? Mi ez a szerkezet? 
Nem derült ki. Mi volt az értelme? Nem derült ki. 

Ezt a történetet vártam a legjobban, végül ez lett a legnagyobb csalódás az összes közül. 

A második novella a "Csőre töltve" :
Egy biztonsági őr hősiesen megakadályoz egy lövöldözést, amivel a fegyverviselést pártoló amerikaiak példaképe lesz, a férfit elvakító reflektorfényben azonban elkezd szétesni a sztorija, és vele együtt ő maga is.

Az eleje nagyon unalmas volt számomra, de a közepe felé elkezdett beindulni, és ott már nagyon izgalmasnak találtam. 

Ha értékelnem kellene ez a sztori megkapná tőlem a 4 pontot. 
A karakterek miatt is, mivel szerintem a főszereplő nagyon jól és tudatosan lett megformálva, elkeseredettsége kézzel fogható volt. 

A harmadik novella: 
Egy fiatalember nekiveselkedik élete első ejtőernyős ugrásának, és egy lehetetlenül szilárd felhőn köt ki, páragomolyagok prosperói szigetén, amelynek mintha saját akarata lenne.

Ez is nagyon tetszett, bár magyarázatot itt sem kaptunk, izgalmas volt. Szívesen olvastam volna tovább, az elképzelés egészen egyedi. 

A coloradói Boulder utcái felett megnyílnak a felhők, majd kristályszögek kezdenek belőlük záporozni, és egy huszonéves lány a rengeteg áldozattal járó felfordulás közepette útnak indul, hogy értesítse szerelme édesapját lánya tragikus haláláról.

Viszonylag rövid novella volt a többihez képest, de annál inkább szomorú és elgondolkodtató. 

Iszonyatosan ötletes, és a jó hír, hogy itt a magyarázat is adott volt. 

Összességében a 4 novella közül 2 novellát kifejezetten szerettem, egy novella tetszett és egy novella kevésbé. Szerintem ez elég jó arány, valahogy Stephen Kinggel is így szoktam lenni. 

Megérte elolvasni, kb azt nyújtotta amire számítottam. Biztos neki kezdek a többi könyvnek is, mert a tehetség adott az vitathatatlan.