2019. augusztus 16., péntek

Rácz-Stefán Tibor - Élni akarok

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!

Nem is tudom, hogyan foglaljam szavakba ezt a könyvet, hiszen még most is törölgetem a könnyeim. Nagyon friss élmény de úgy éreztem azonnal írnom kell róla... Milyen ritkán érzek én ilyet. Innen tudom, hogy valóban jó volt, pedig mennyire féltem tőle. 

Féltem mert a könyv alapja megint a halálos beteg főszereplő amivel én már nem egyszer befürödtem, és még az író is magyar, amivel szintén. Sokszor meséltem már nektek, hogy mostanában elkerültem a magyar írókat, mert egy ideig csak rossz tapasztalatom volt. 

Ezért sem értem magam miért ezt a könyvet választottam, de örülök, hogy vállaltam a rizikót, mert abszolút megérte. 

Amint megírtam ezt a posztot nincs más vágyam mint jól átölelni a szerelmemet, a kutyámmal együtt berakni egy jó filmet, örülni annak, hogy élek! Nem tudom meddig fog tartani, de az bizonyos, hogy jó hatással volt rám ez a könyv, segített hogy jobban értékelhessem a saját életemet - köszönöm neked ezt Rácz-Stefán Tibor! 

Nagyon tetszett, hogy a könyv végre nem egy ritka genetikai betegséget állít elénk, ami természetesen ugyanolyan fontos, de sokkal közelebbinek éreztem ezt a betegséget.Itt a rák volt a középpontban ami egy nagyon gyakori betegség világszerte. 

"Évente körülbelül 65 ezer új daganatos megbetegedéssel kell számolni Magyarországon."

Amiért viszont igazán elnyerte a szívem ez a könyv, hogy ez nem csak egy haldokló lány végső szenvedését mutatta be, hanem az élni akarását, a bakancslistáját, a családját, és az első szerelmet. 

Ez a könyv nem egy szomorú "betegség" könyv volt, nem csak ennyit tudott nyújtani. Nem. Ez a könyv egyszerre volt szívszaggató és megmosolyogtató olyan kellemes összhangban, hogy egy percig sem éreztem tehernek olvasni. 

Ez az a sok plusz amivel ez a könyv sokkal többet tudott nekem nyújtani mint a társai. 

Annyira szerethetőek voltak a karakterek, annyira tökéletes volt a romantikus szál, hogy Noelbe picit még én is beleszerettem.

 Lilla élni akarása, ahogyan az utolsó pillanatig azért harcolt, hogy a szeretteinek megkönnyítse a halálát és hogy egyengesse az utukat a boldog jövő felé.  Noel félelmei, Lilla édesapjának fájdalmai és a tény, hogy nem tudja, hogyan engedje el a lányát.

 Lilla testvére, Lilla legjobb barátnője, mind annyira tökéletesen megformált személyek voltak, hogy hirtelen annyira valóságosnak hatott az egész.  

A regényben több fontos dologra is felhívták a figyelmünket, például a család fontosságára, az azonos neműek elfogadására #loveislove és a világunk apró szépségeire. 

Látványos volt, hogy az író alaposan utánajárt a kezeléseknek, a betegség lezajlásának és úgy amblokk mindennek. 

A lelkembe mart és annyira szerettem volna még, ha tovább tarthat ez a történet, annyira akartam együtt örülni Lillával a jó napoknak és vele lenni a rosszakban. De valahol éreztem, hogy eljött az ideje, hogy ez a történet véget érjen és azt is, hogy ő is készen állt rá. Mennyire rövid idő elég ahhoz, hogy a szívedbe zárj egy karaktert. 

Mindent összefoglalva, úgy érzem nagy butaság lett volna, ha kimarad ez az élmény az életemből. 



Lilla már feladta a harcot. Elege van a kezelésekből, a fájdalomból. Elfogadta, hogy nem lehet rajta segíteni. Úgy döntött felíratja a doktornővel azt a gyógyszert, amiből már nincs kiút, ahonnan már nem lehet visszafordulni, hiszen ez a gyógyszer szépen lassan megöli. 

De addig...addig úgy élhet mintha sosem lett volna beteg. 

Tudta, hogy nem kaphatná meg, ha úgy gondolnák az orvosok, hogy van még esélye. De megkapta és bizony most el is kezdi szedni, még akkor is ha tudja, hogy az apja teljesen kifog rá borulni. Végig megy a bakancslistáján, és úgy megy el ebből a világból, hogy legalább egy kicsit ÉLT.





"Olyan volt az a csók, mint amikor csekkolod egy könyv fülszövegét, és tudod, hogy imádni fogod, de minden képzeleted felülmúlja az, amikor végre olvashatod. Egyszerűen szavakat is nehéz találni rá!"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése