Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.
A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.
Tricia Levenseller első regénye, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.
Sziasztok!
Igyekszem minden kmk újdonságot elolvasni, ennek köszönhető ez a könyv is, s milyen jó ötlet is volt.
Ez pont egy olyan könyv amit ha magamtól választhattam volna, biztos nem olvasom el, mert sem a borító sem a fülszöveg nem fogott meg, de a tartalma még is azt kell, hogy mondjam lebilincselő. A karib- tenger kalózaihoz azért kár hasonlítani, köze sem volt hozzá de fantázia dús, érdekes, vicces, izgalmas, romantikus... gazdag karakterek, változatos cselekmény.Nekem ez megérte a 10 pontot.
S bár távol áll tőlem a kalózok világa, ami miatt picit aggódtam is, a könyv könnyen olvasható, fokozatosan elénk tárva a világot, aminek köszönhetően igazán hamar otthon érzi magát az ember.
A történet első felében a karakterek összetettebb bemutatására kerül sor, míg a második felében ér révbe leginkább a cselekmény.
Alosa bár még csak 17 éves egy talpra esett nő, igazi harcos, nagyon találékony, eszes nő, aki mindvégig nő tudott maradni még akkor is, ha a könyv szerint ő is kalóz, vagyis nem szimplán kalóz hanem ő maga a nagy kalózkirály lánya.
Apropó kalózkirály. Ha Alosa apját vesszük alapul, remekül kitanította a lányát, sokat nem tudtunk meg róla, nagyon minimális "desszert" volt a történet végén na de arra sem igazán jöhettünk rá, szereti e lányát, illetve mi történt főszereplőnk anyjával.
Apropó kalózkirály. Ha Alosa apját vesszük alapul, remekül kitanította a lányát, sokat nem tudtunk meg róla, nagyon minimális "desszert" volt a történet végén na de arra sem igazán jöhettünk rá, szereti e lányát, illetve mi történt főszereplőnk anyjával.
Riden is megnyerő volt számomra, kb a könyv közepéig fenn állt a kérdés, hogy vajon Alosa tényleg közel került a szívéhez, vagy az egész játék csupán, hogy érzelmekkel kicsalja belőle amit tudni akar. Aztán ebből még is egy érzelmesebb szál alakult ki, ami kalózok közt nekem meglehetősen furcsa volt, Riden abszolút nem kalóz típus, hiszen még a pénz sem annyira fontos neki, valószínűsíthető csak testvére iránt táplált családi kötelék köti őt a hajóhoz.
Riden testvére már annál inkább egy érzelem mentes karakter volt, mondhatni gonosz, mindent megtesz, a céljai elérésének érdekében.
S mivel fülszöveget nem olvastam (milyen jól tettem) igazi meglepetésként ért, hogy Alosa az elrablása nem csupán a véletlennek köszönhető, hanem megtervezett folyamat. Nagyon várom a második részt, főleg a szírén vonulat miatt.
Főszereplőnk Alosa, a nagy kalózkirály lánya, aki apja parancsára elraboltatja magát, hogy megkeresse a kincses sziget térképének egy darabját.
Nem csak azért van nehéz dolga, mert képességeit rejtenie kell, hanem azért is mert meg kell játszania az elrabolt kislányt, s tűrni, hogy koszos zárkában tölti mindennapjait, éjszakánként kiosonva a térképet keresve.
Teljes kétségbeesés uralkodik el azonban rajta, amikor a térképet nem találja, de a kapitány bátyja igencsak közel férkőzik hozzá érzelmi szinten, ami nem jó, hiszen az ellenséggel nem szabadna kezet fogni.
Természetesen a helyzet bonyolódik, hiszen nem ő az egyetlen aki a térképet keresi, s az elrabolt lány duplán elrabolt lány lesz, de a második felvonásban a szökés már nem olyan egyszerű mint gondolná az ember. Az egyetlen akire támaszkodhat most az ellenség, s valahogy közben az apjával leegyeztetett helyen is meg kellene jelenni, nyilván még véletlen sem üres kézzel.
"Apám igyekezett kiverni belőlem az emberi élet iránt tanúsított empátiámat, és azt hiszi, sikerrel járt. A többség ezen az állásponton van. És bár bűntudat nélkül mészárolom a gonoszt, mások szenvedése éppúgy fáj nekem is, mint nekik. Fáj, de el tudom viselni. Olyanokkal is történnek rossz dolgok, akik nem érdemlik meg. Az élet megy tovább. Én is továbblépek. Mert ha más nem is, az biztos, hogy túl kell élnem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése