SARAH PINBOROUGH - HA ADDIG ÉLEK IS

 "Áldassék a Google, kivéve, ha egészségi problémákról van szó."

Annyira tetszett az előző Sarah Pinborough regény, hogy úgy döntöttem, elolvasom az utolsót is, amit még nem olvastam. (Kivéve a pocket book-ot)

Természetesen ez is hihetetlenül felépített regény volt, de ami jobban meglepett, hogy életemben először hagyott bennem valami ekkora nyomot. Mármint... Sok thrillert és krimit olvasok, de még sosem volt olyan, hogy napokkal később is visszagondoljak a történetre, és elszomorítson. Úgyhogy volt valami ebben a regényben azon felül, hogy jó volt, és nehéz eldönteni, hogy jól tettem e, hogy elolvastam, mert bár tetszett, kicsit hazavágta a lelkivilágom egy időre.

Ha érdekel a bejegyzés kattints a "tovább olvasom" felületre!

Nagy igazság, hogy mindenkinek vannak titkai. Legjobban saját magadat ismered, és senki sincs ezen a földön, akinek azt aki vagy, maximálisan át tudnád adni, hiszen azzal teljesen kinyílnál, mint egy virág, melynek a közepén lehet vannak olyan dolgok, amelyeket más nem nézne jó szemmel. 

A gondolataink egy része tartozik a barátainkra, a párunkra, azokra akikkel megszeretnénk beszélni, de a másik része az csak a miénk. 

Na de mi van, ha olyan súlyos titkot örzöl ami felemészt, és mégsem beszélhetsz róla? 

Nagyjából erről szól, a "Ha addig élek is". Egy sötét múltbéli, szörnyű titokról.

Lisa egyedül neveli lányát, Ava-t, aki most lépett a tinédzser korszakba, és mindenki tudja, milyen nehéz időszak ez. Hirtelen felnőttnek érzi magát, azt hiszi mindent jobban tud, megszaporodnak a viták, semmi mást nem szeretne, csak ha az anyja leszállna végre a nyakáról. 

De Lisának ez nem ilyen egyszerű, hiszen kisérti a múlt, képtelen rá, hogy normális életet éljen. Főleg azért, mert bújkálnia kell, hiszen Ava apjával borzalmas véget ért a kapcsulatuk, tulajdonképpen elszöktek, elmenekültek, a részeges, nőverő ex-férjtől.  

Egészen addig, ez tökéletesen működik, míg egy fesztivál keretein belül, egy gyermek vízbe esik, s Ava menti ki. 

A média egyből felkapja a lányt, záporoznak az interjúk, a tv, az újságok, mind Ava nagyszerű hőstettéről regélnek. 

Ava örül, a hirtelen jött hírnévnek, de öröme nem tart sokáig, mert hamar kiderül, hogy az anyja nem az az ember akinek hitte. 

Egyetlen menekülési útvonal az interneten megismert titokzatos - jóval idősebb férfi a lány számára. 
Ava hamar megtanulja, hogy a bizalmat nem szabad boldog-boldogtalannak osztogatni, amikor a találkozó rossz véget ér.

Sarah hozta a rá jellemző stílust, ami a csavarokat illeti, sosem az történt, amire gondoltam, hogy történni fog, és én az előző könyvénél is írtam, hogy szeretem az ilyen thrillereket. 

Talán a gyermekbántalmazás tette hihetetlenül ütőssé, feszegetve a határokat, és pontosan ez okozott nekem is, némi álmatlan éjszakát. 

A karakterek rendkívül jól felvoltak építve ismét, és azt hiszem, nem volt nehéz megérteni, egyik fél motivációját sem. 

Amit nagyon szeretek az írónőben az - az, hogy konkrétan, úgy pörögnek az agykerekei, hogyha ő gyilkosságot követe el, arra sosem derülne fény. 

Érezhető a műveiből, hogy egy remek elmével van dolgunk, és azt gondolom, a mostani írói többletnél, egyre ritkább és kevesebb az ilyen tehetség. 

"Lassan több az író mint az olvasó. " Olvastam a jómúltkor, és tényleg lassan így állunk, bár én ezt nem bánom, abban az esetben, ha az emberek írnak több könyvet, és nem az olvasás veszik ki a divatból. :) 

Itt is készülni kell arra, hogy bizony egy ilyen részletes könyvnek hátulütője, hogy lassan indul be, hiszen fel kell vezetni, így ne az első 50 oldal után várjátok az izgalmakat. 

Végül egy kis haraggal váltam el a könyvtől, a kis Daniel, és Lisa miatt is, bárcsak megváltoztathattam volna a dolgokat. 

Méginkább akkor, amikor megtudtam, hogy a sztori valóban megtörtént, természetesen nem pontosan ugyanúgy, ahogy a könyvben olvashattuk, de rengeteg a hasonló részlet. 

 
Aki szeretné az ezzel kapcsolatos cikket elolvasni: 

https://24.hu/kozelet/2018/02/16/senki-sem-akarta-elhinni-hogy-ket-tizeves-fiu-a-gyilkos/