ALDOUS HUXLEY - SZÉP ÚJ VILÁG

 "Ha az ember eltér az átlagtól, akkor magányra van kárhoztatva."

Huxley 1932-ben írt regénye 2540-be kalauzol el minket, egy olyan társadalomba, ahol az emberi értékek, mindaz ami minket emberré tesz, már nem mérvadóak. 
Nincs művészet, hogyan is lenne, és miről is lenne, hiszen nincs szerelem, nincsenek önálló gondolatok, minden problémára pedig ott a megfelelő kondicionálás, és a drogok. (Szóma) 
Több dolog ma már nem állná meg a helyét abban az elképzelésben, ahogy Huxley megírta, mégis be kell látni, hogy nem esett messze mindattól, ami szerintem várhat ránk, ha a világ ebben a mederben halad tovább. 

Lassan mindent megoldanak helyettünk az okos készülékek, mindenkinek megvan a társadalomban a helye, a gyermekvállalás már nem azon múlik szeretnénk - e, hanem van e rá megfelelő anyagi háttér, ha pedig nincs, akkor procedúrává válik, hiszen kell hozzá a jól fizető állás, a biztos bejelentés, majd a hitel, melyből lakást veszünk, és talán a lakás miatt szeretnénk a gyereket, nem a gyerek miatt a lakást. 

Aztán a kapcsolatok. Mindenki mindenkié Aldous elképzelése szerint, ami most sem áll távol a jelentől, hiszen bár még létezik a monogámia, mindez addig működik, míg az általunk választott társ pontosan olyan mint amilyennek szeretnénk. 

Ha pedig feladjuk, hogy folyamatosan görcsösen megfeleljünk az elvárásnak, akkor tovább lépünk, keresünk mást és addig kezdjük újra az egészet, míg végül nem a tökéletes mellett állapodunk meg, hanem amelett, akinek még kellünk akkor is amikor már nem a fényéveinket éljük, aztán visszagondolunk arra, hogy a jobb választást elengedtük, mégjobbat keresve. 
És ha egyedül maradnánk az sem gond, senki ne törjön pálcát felettünk, szabad emberek vagyunk, a legfontosabb pedig a szex, azért meg manapság már igazán fizetni sem kell, elég a szép szó, meg a mekis kaja. 

Mindent felvásárlunk feleslegesen, gyűjtögetünk, dolgozunk, hogy pénzünk legyen azokra a tárgyakra, amik nem tesznek minket boldoggá. 

Engedjétek meg, hogy idézzem Deniz igen tanulságos sorait: 

Tényleg a valóság? Hogy a valóvilág főműsor sáv.

Intravénásan megkapod, hogy még idő előtt lehess agyhalott.

Az évek gyorsan elszaladnak.

Magad, mikor érezted te szabadnak

Időd nincsen, mert dolgozol,

te panelban, nyaralsz, nem golfozol.

A multi hidd el nem Jézuska,

Te rabszolga vagy ő meg géppuska.

A fa alatt nincs olyan ajándék, amitől boldogok lehetnek anyádék.

Egy nagyobb tv-től nem lesz még szebb napod, vagy egy szép estéd.

A jobb telefon se fog szeretni max ha szarsz is fogsz tudni netezni.

Ennyi, amit elhittünk, hogy a tárgyaktól jobb az életünk.

De számold csak ki a képletet, kivel élsz le majd egy életet?

Nos természetesen nem ilyen sötét a világlátásom, igyekszem előre helyezni az emberi kommunikációt, az élményeket és a szeretetet mindennél, de mindenki életébe beszivárog akaratlanul is ez az egész, ami egy idő után teljesen érzéketlen robotokká alakít minket. 

Huyley világában nincs szükség érzelmekre, hitre, az alapvető emberi szükségleteket bőven kielégítik a gépek, a szex, és a hovatartozás érzése. 
Mindenki elégedett azzal ami van, egészen addig, míg egy "vadember"  megjelenik, felborítva ezzel a társadalmi rendet, követelve magának a boldogtalanságot. 

Mert az új világban mindenki boldog. Na de biztos ez? Ha igen, akkor milyen áron? 

Pontosan a fájdalmaink, az életben történt csapások alakítanak minket, azokká akik vagyunk. Ha ez nincs, üres kagylóhéj marad, és ha eljutunk ide, köszönöm, abban a világban nem szeretnék élni. 

Tanulságos és elgondolkodtató.