"Én már régen megtanultam, hogy a mi lett volna, ha nagyon-nagyon veszélyes játék."
Ha romantika, akkor nekem évek óta a "Mielőtt megismertelek" volt a kedvenc, pontosan azért, mert Moyes nem fél életszerűvé tenni a könyveit, akkor sem, ha ezzel nem garantálja a tökéletes happy end sztorit.
Először a filmet láttam, aztán jött a könyv.
A film is szinte tökéletesen adta vissza a regényt, de olvasni azért jobb volt.
Pont egy olyan szituációban olvastam, amikor szerettem volna hinni, hogy az idő vasfoga nem tűnteti el azt a szeretetet, amit sikerült kialakítanunk a másikban.
Nagyon tetszett, hogy ugráltunk az időben, figyelni kellett mi - melyik évszámban avagy hónapban történik, de ez teljesen megszokható volt egy idő után és szerintem rengeteg pluszt adott a sztorihoz.
Az a helyzet, hogy a szerelem önmagában kevés, az élethelyzet is fontos, s azt hiszem nehezebb boldognak lenni, ha a kiszemeltünk házas, de nem érdemes egy rossz házasságban sem benne maradni, ha boldogtalanok vagyunk. Jennifernek pedig nem csak a szerelemre kellett az 1960-as években koncentrálnia hanem arra is, mi történik ha kilép a házasságából, és mit kockáztat. Mindezt fel kellett mérnie amikor Anthony-t megismerte, akivel nem maradt más kommunikáció mint az egymásnak írt levelek.Egy szerencsétlen történés miatt mielőtt Jennifer léphetett volna, a kapcsolat megszakadt, a sors szétválasztott.
Mindeközben a jelenben Ellie rátalál a levelekre,felkutatja őket, és úgy dönt meg kell keresnie az írójukat, hiszen ilyen emlékek nem veszhetnek a süllyesztőbe.
Csupán jóakarat vezérli, és nem számol vele, hogy midez számára is elhozhatja a szerelmet.
Meg kell jegyeznem, hogy nem csak a történet gyönyörű, hanem mindaz, ahogy Jojo Moyes elénk tárja. A szavai, az írásmód, a felvezetés. Jennifer és Anthony szerelme valami olyasmi ami a mai világban már - már elképzelhetetlennek tűnik.
Hibátlan, azt gondolom, egy jó író pontosan erről ismerszik meg.
Alkot valami különlegeset, valami maradandót, valami olyat, amire évek múlva is jó szívvel gondol az olvasó.
Nem hiszem, hogy valaha elfelejtem ezt a regényt, csak arra tudtam gondolni, mennyi elvesztegetett idő, mennyi elvesztegetett pillanat, mennyivel több lehetett volna, ha a karakterek összeszedik magukat, és vállalják amit akarnak, és ez számomra is tanulság volt, hogy bizony ott és akkor kell lenni ahol boldogok vagyunk.
HATALMAS 5 CSILLAG.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése