2018. december 12., szerda

Allen Eskens - Temetni jöttünk

Joe Talbert a Minnesota Egyetem küzdelmes sorsú diákja , autista öccse és alkoholista anyja egyetlen támasza, csak boldogulni próbál az életben.  Egy angol kurzuson azt a feladatot kapja, hogy írja meg egy idegen életrajzát. Mi sem könnyebb, nem? Ám, amilyen a szerencséje, a sors egy gyilkos nemi erőszaktevőt sodor elé Carl Iverson személyében. Ahogy a rákban haldokló vietnámi veterán, Carl története kibontakozik, Joe és szerelme, Lila egyre meghökkentőbb dolgokkal szembesülnek.



Még sosem olvastam a könyvmolyképző ezen kategóriás könyvét, de rájöttem, hogy ez hatalmas hiba volt.
A temetni jöttünk egy fantasztikus, izgalmas krimi s mindezek mellett a lelkiekre is hatással van.


Végig fent tartotta az érdeklődésemet, kellemes és intenzív olvasmány volt. A cselekménynek volt ideje kibontakozni, a szereplők abszolút szerethetőek voltak, a történet több szálon is kibontakozott egységes egészet alkotva. 

A történet nagy hangsúlyt fektet a felelősségvállalás fontosságára hiszen főszereplőnknek választania kell beteg öccse s az egyetem között.

A fő szál (Joe az interjúztató - S Carl az interjúalany") lehengerlő, teljesen magába vonzza az olvasót

Kapunk azért csipetnyi szerelmet is, de nyilván látható, hogy ez egy mellékmeder a történetben még is pozitívumként írható fel a listára. 

A két főszereplő múltját s jelenjét tekintve mindketten sötét életkörülményekkel voltak megáldva, azonban egy közös volt bennük, próbálták belőle a legjobbat kihozni. Carl élethez való hozzá állása s Joe embersége, illetve öccse iránti szeretete irigykedésre méltó.  


A női pszichothriller jelzőt sajnálatos módon viszont képtelen vagyok megérteni, nem gondolom úgy, hogy ez egy nőknek íródott történet lett volna s belátom szerintem nem is igazán thriller hanem inkább a krimi felé hajazott

Nem maradtak kérdések azt gondolom a könyv megadta az olvasó számára is a kielégítő befejezést. 

Szerintem a borító is igazán jóra sikeredett és így utólag azt gondolom a stílusa maximálisan illik a történethez, ami manapság azért nem annyira gyakori. 




Főszereplőnk Joe Talbert fiatal egyetemista akinek élete s problémái már túlontúl messzire mennek, messzebbre mint a legtöbb embernek ilyen korban. 

Édesanyja alkoholista, öccse autista, édesapját nem ismeri. Tetőzi a tényt, hogy öccse rászorul mert anyja "új barátja" folyamatosan bántalmazza őt, így az egyetem mellett meg kellene oldani, az apa szerepet s az egyetemmel járó anyagi problémákat is amiket nem igazán tudja, hogyan vigyen véghez. 

Egyetlen kis öröme a szomszéd lány, aki bár mindig nagyon távolságtartó, a fiút még is sikerült megfognia. 

Talán nem is gondolta volna, hogy egy egyetemi feladat hozza őket összébb, s közben mindannyiuk életét megváltoztatja. 

Joe az egyetemen azt a feladatot kapja, hogy készítsen interjút, egy idegennel, belelátva annak életébe. Mivel a családi háttere sajnos erre nem ad lehetőséget, egy öregek otthonában keresi az alanyt, aki nem lesz más mint Carl Iverson, egy gyilkos, aki 30 évet ült börtönben egy 14 éves lány megerőszakolásáért, megöléséért, majd halálra égetéséért, mindezt úgy, hogy szinte egy percig sem próbálta megúszni az ügyet. 

"A legtöbb fickó, aki ártatlan, halogatja a tárgyalást, ameddig csak lehet, hogy a védelem felkészülhessen. Carl gyorsított eljárást akart." 

Szépen lassan egyre jobban beleásva magát a történtekbe, egészen új meglátásban tűnik fel mindaz amit idáig gondolt, a kép apró lépésekkel kirajzolódva teljes egésszé alakul. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése