2018. december 1., szombat

Sally Thorne - The ​Hating Game



Nemezis (fn)
a) Ellenfél, rivális, akit képtelenség legyőzni
b) Valakinek a veszte
c) Joshua Templeman

Lucy Hutton és Joshua Templeman ki nem állhatják egymást. Nem csupán ellenszenvesek egymásnak. Nem épp hogy csak megtűrik egymást. Hanem gyűlölik a másikat. Az sem okoz nekik problémát, hogy ki is mutassák az érzéseiket egy sor rituális, passzív-agresszív játékon keresztül az irodában, ahol egy kiadó társigazgatóinak asszisztenseiként egymással szemben ülve dolgoznak. Lucy nem érti Joshua karót nyelt, ideges, aggályoskodó hozzáállását a munkához. Joshua pedig egyértelműen nem tudja hova tenni Lucy hóbortos ruháit, különcségét és túlzott derűlátását.
Most ugyanazért az előléptetésért versenyeznek, és elszánt küzdelmüket immár semmi sem fékezheti meg. Lucy nem hajlandó meghátrálni, annak ellenére sem, hogy legújabb játékuknak álmai munkája lehet az ára…
Ám pont amikor a köztük lévő feszültség a tetőpontjához közeledik, Lucy rájön, hogy talán nem is utálja a férfit. És talán a férfi sem utálja őt.
Vagy lehet, hogy ez is csak egy újabb játék?
Ismerd meg izgalmas szabályait!

Bár sem a borító, sem a cím, sem a történet nem keltette fel első ránézésre az érdeklődésemet, kicsit klisé, az első oldal valahogy még is nagyon megfogott. Ezért ezt szeretném is nektek megmutatni: 
Szerintem a borító kifejezetten béna, a főszereplők az én elmémben egyáltalán nem így jelentek meg.

Josh tényleg egy olyan álomférfi, akinek mogorva és lekezelő stílusa csak a felszín, mely apjának köszönhetően jött létre, de a héj alatt bizony egy gondoskodó, hős szerelmes ember áll, akinek sikerült a könyv végéig érdekesnek maradnia. 

Lucy egy humoros nő a maga gyermeki bájával, bár számomra már idegesítő volt, hogy a könyv hányszor kitért arra, mennyire pöttöm lányról is beszélünk.
Alapvetően egy szórakoztató, kedves könyv, sokszor megmosolyogtam, viszonylag gyorsan ki is olvastam, szóval mondhatni azért, hogy érdekes is, de semmi több mint a megszokott YA romantikus regények egyike. 
Nem tudott egyedit vagy újat mutatni, ennek ellenére egyszer teljesen megéri elolvasni mondjuk egy unalmas téli estén egy tea fölött. 

A szereplők közti civakodás kifejezetten tetszett.

Negatívumként éltem meg viszont, hogy írónő viszonylag kevés szereplővel és helyszínnel dolgozott, ennek ellenére még sem éreztem kifejlődöttnek a karaktereket, a könyv világa számomra kicsit hiányos volt, de az írói stílus tetszett.

Legközelebb is adok egy esélyt neki, ha valami újdonság jönne tőle, hiszen azért kedves kis történet volt, talán minél több könyvet olvas az ember annál könnyebben veszi észre a  hibákat. :) 


Lucy egy könyvkiadónál dolgozik, ami sajnálatos módon a csőd szélén áll, így, hogy a céget sikerüljön megmenteni, 2 kiadó összeáll, s így ezáltal ő is új széket kap. Bár az összeállás során rengeteg ember veszítette el a munkahelyét, többek között Lucy egyik nagyon jó barátja is akivel mindezek után tönkre ment a kapcsolatuk, a lány nagy erővel veti bele magát a munkába. Csakhogy új kollégája maga a sátán gyermeke, aki pokolian jól néz ki, s ördögien idegesítő karakter. Josh egy magának való férfi, akinek az együtt töltött munkaidő során egyetlen egy kedves szava sincs Lucy-hoz, valahogy a sok civakodás ellenére még is egy liftben kezdődő kifejezetten erőteljes csókcsata lesz a jelenet vége.

Két főszereplőnk egyre közelebb kerül egymáshoz, s rájönnek talán pont a vonzalom miatt utálkoztak ennyire. Bár ekkor jön egy lehetőség, egy előléptetés, amelyet mindketten megpályáznak, hiszen mindketten szeretnék ezt a munkát, de vajon a köztük szövődő szerelem, hogyan maradhatna biztonságban, ha egyikük a másikuk főnöke lesz a történet végén? 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése