Most van szükség minden erődre!
A rémálom véget érhetett volna, amikor végre megmenekült az őrült karmai közül. Ám ez csak a történet kezdete volt…
Lizzy Gardner mindössze tizenhét éves volt, amikor elrabolta a Pókemberként ismert pszichopata sorozatgyilkos, aki rémületben tartotta kaliforniai szülővárosát. Lizzy a puszta életét mentette több hónapi fogság és kínzás után – a Pókember viszont nyomtalanul eltűnt. Ha Lizzy azt hitte, hogy a bűnöző ezzel elfeledkezik róla, óriásit tévedett.
Tizennégy évvel később a lány sikeres magánnyomozó és önvédelmi oktató. Bűntudat gyötri, amiért ő az egyetlen túlélő, és arra teszi fel az életét, hogy másokat megvédjen az általa elszenvedett borzalmaktól. Ám épp amikor visszatér életébe régi szerelme, egyetlen telefonhívással tör rá a múlt iszonyata: a Pókember visszatért, és ezúttal nem fogja őt futni hagyni.
Így kezdődik a dermesztő macska-egér játék, a bosszúszomjas hajtóvadászat, amelyből csak az egyikük kerülhet ki élve.
Szeretek minden könyvet 3 szóban jellemezni és ezentúl ez mindig így lesz, azoknak akik nem akarnak egy egész posztot végig olvasni, úgyhogy íme "A pók fogságában" 3 szava:
Unalmas, Kiszámítható, Értelmetlen.
Bár az eredeti cím (Elrabolva) nekem sokkal jobban tetszik, tény, hogy így egyedibb.
Ez az egyedi jelző a könyv tartalmáról már nem mondható el.
Az alap még ötletes is lehetne ha a megközelítés nem mellőzne mindenféle realitást. Például, hogy a gyilkosunk, akinek kiléte már a könyv közepétől egyértelmű volt, egy szellem, hiszen bárhol feltűnik észrevétlenül, elrabol bárkit, s ahogy jött úgy megy is, nyomtalanul.
Lássuk be azért ez a valóságban szinte teljességgel lehetetlen.
Gyilkosunkkal nem ez az egyetlen probléma, hanem az is, hogy története ami idáig juttatta volt az egyetlen kérdés a könyv végén, s a várva várt sztori egyszerűen röhejes volt.
Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, átgondolatlan volt, pont olyan amit gyorsan kieszelnék ha írni akarnék egy krimit, s a megvalósítás nem számítana.
Nem nyerte el a tetszésem az sem, hogy ugráltunk a narrátorok között de úgy, hogy egy fejezeten belül többször is, amelyre semmi sem adott útmutatást, hogy éppen most ki gondolatait olvassuk, s a könyv közepénél ez már nem volt zavaró, mire picit megismertem a szereplőket, de az elején nagyon sokszor gondoltam arra, hogy mennyi mindenen átsiklottam amikor kerestem, hogy éppen még is kinek a gondolatait olvasom.
A szerelmi szál is pont ugyanolyan csapott volt és unalmas mint az egész könyv alapjában véve, a feszültség elmaradt, s maga a gyilkostól való tartás is.
A szereplők között nem igazán voltak szerethető karakterek, vagyis ez nem teljesen igaz, olyan karakter nem volt akihez az olvasó közel kerülhetett volna, hiszen a főszereplő is egy rideg magának való személy volt.
A dermesztő macska egér játék pedig annyiban nyilvánult meg, hogy Lizzy! Minden miattad van.
Nekem ez maximum 2 pontot ért meg, s szerintem még így is jószívű voltam!
Főszereplőnk Lizzy Gardner-t gyermekkorában elrabolta egy sorozat gyilkos aki úgy gondolta a rossz lányokat meg kell büntetni.
Minden lányt alaposan megfigyelt, Lizzy még is hirtelen döntés volt, mondhatni úgy - kapóra jött.
Egyedül sétálgatott az éjszakában, miután a szüleinek hazudva nem a barátaihoz ment, hanem a barátjához aki egy szenvedélyes éjszaka után a lebukás veszélye miatt nem vihette háztól - házig.
A Pókember nem volt túl válogatós, mindenki halált érdemelt, aki hazudott a szüleinek, cigarettázott, tetoválása volt - tehát szinte az összes kamasz.
Lizzy még is más volt, elhitette a gyilkossal, hogy ő jó kislány, s szépen lassan a szívébe férkőzött egészen addig, míg éles elméjének köszönhetően meg nem tudott szökni.
Ekkor a gyilkosnak tán a lebukás veszélye miatt nyoma veszett, a megkínzott lány pedig alig - alig emlékezett valamire, majd 10 év után jött egy "utánzó" aki magára vállalta a pókember gyilkosságait.
A sorozatgyilkosok nem szeretik, ha helyettük aratják le a babérokat így hát ez egyenes út volt ahhoz, hogy Lizzy újra a célhálóba kerüljön, mindenki mással együtt aki közel állt a lányhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése