Jennifer L. Armentrout - The Darkest Star

A 17 éves Evie Dasher a saját bőrén tapasztalta meg az emberiség és az idegenek között kirobbant háború következményeit. Amikor egy razzia során pont az egyik olyan hírhedt klubban tartózkodik, ahol az embereket és a túlélő luxeneket is szívesen látják, megismerkedik az éteri szépségű Luckel, akiről kezdetben azt feltételezi, hogy luxen… pedig valójában valami sokkal erősebb. Luc iránti vonzalma egyre mélyebbre sodorja egy számára eddig ismeretlen világba, ahol semmi sem az, aminek látszik…

Titkok, hazugságok és szerelem… ugorj fejest a luxenek elképesztő világába!

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy elolvassam-e a Darkest start. Ennek az az oka, hogy eddig csak az Obszidiant olvastam, az viszont nem volt számomra kiemelkedő kötet, emlékszem, hogy az alkonyathoz hasonlítottam, mert ugyanaz a tini románc volt, ahol lecserélték a vámpírokat az idegen lényekre. Nem vagyok az a típus aki könnyen felad egy nagy sikerű sorozatot, így belevágtam a spin-off kötetbe, reményekkel telve.

A jó hír, hogy a regényben mindent elmagyaráznak azoknak akik nem olvasták a sorozatot, így nem kell aggódnunk rajta vajon érteni fogjuk e. Ami azonban nem változott, az az érzés, hogy nagyon megragadtunk a tini szerelem mocsarában, emiatt a fantasy elemek háttérbe szorultak a szememben, pedig az alapunk ezen a részen is elég erős lehetne, ha úgy éreztem volna ez a történet lényege. Éppen ezért mondható ez a könyv inkább romantikusnak, mert a fantasy csak egy kis bors szórásnak hat mellette. Ezzel semmi problémám nem lenne, szeretem a romantikát, szeretem a YA könyveket, valamiért még is túl felnőttnek éreztem magam ehhez az egészhez.

A történet az invázió után 4 évvel játszódik, ahol már eggyértelmű, hogy az emberek nyertek a Luxenek ellen. Éppen ezért a Luxenek nyilvántartásba vannak véve, úgynevezett bénítót kötelesek hordani, ami meggátolja őket a képességeik használatában.

Főszereplőnk Evie egy 18 éves lány, aki a picit szerényebb fajtához tartozik. Betartja édesanyja szabályait, egészen addig, amíg legjobb barátnője el nem csalja a Fortoken nevezetű szórakozóhelyre. A helyről köztudott, hogy a luxenek is szeretnek oda járni, így gyakori a razzia.
Sajnos a hely korhatáros így nem is kérdés, hogy a lányoknak semmi keresnivalójuk nem lenne ott.

Természetesen Evie szinte azonnal megnyeri a razzia nyújtotta szuper élményeket, egyedül annak köszönheti, hogy nem a rendőrök kisérik haza, hogy a club tulaja, Luc hamarabb rátalál, segít neki kijutni.

Hamar kiderül, hogy Luc bizony nem ember, habár a srác folyton hangoztatja, hogy nem is luxen. Nem visel bénítót így Evie hamar rájön, hogy hatalmas erővel rendelkezik.

De ha nem ember és nem is luxen akkor még is micsoda?

Evie hirtelen nem tudja hová tenni Luccal való találkozását, hiszen úgy érzi ismeri őt valahonnan, amire az elképesztően szexi idegen sem cáfol rá.

A lány élete teljesen a feje tetejére áll, hiszen úgy tűnik ez a srác sokkal többet tud róla, mint kellene. Miközben a titkokat próbálja kibogozni, és rájönni mi köti a titokzatos idegenhez, úgy érzi már fogalma sincs kicsoda, és mi igaz az életében.


Mindeközben az iskolájából rejtélyesen eltűnnek lányok, majd holtan kerülnek elő, minden jel arra utal luxen végzett velük. Csak az a kérdés miért?

~

Evie karaktere nagyon idegesítő volt számomra, sokszor éreztem úgy, ha tovább kéreti magát, ha tovább hisztizik, fejbe lövöm magam. Úgy viselkedett mint egy 10 éves gyerek, sokszor teljesen az őrületbe kergetett.

Ezzel szemben Luc teljesen érett volt a korához képest. Nagyon kedveltem, tetszett, hogy ennyire magabiztos, laza és szemtelen,  meg volt az a kemény férfi jellem, amitől hatalmas volt a szememben, még is gyengéd és romantikus. Abszolút alakította a tipikus könyves álompasit.

A mellékszereplőket is szerettem, Evie barátai és anyja is szimpatikusak voltak számomra.

Tetszettek a két főszereplő közt lévő folyamatos civakodások( kivéve a barackvirág becenevet), mondhatjuk, hogy humoros részletekben is bővelkedett a könyv.

Nem volt rossz, megérdemli tőlem a 4 pontot, de a cselekményt picit eluntam a közepe fele, pontosan azért mert a kelleténél jobban ráhangolódtunk a tini romantikára, ami elterelte a figyelmemet az izgalmasabb részekről.

Tetszett, ahogyan bevezetett az írónő az elképzelésébe arról, milyenek is a luxenek, az originek, és az arumok.

Mindenképpen befogom fejezni a sorozatot, mindenesetre a fiatalabb korosztálynak ajánlanám.

Lassan felemeltem a fejem, jobbra néztem, és ott állt Luc, bronzbarna haja csupa hullám és csiga. Ezüst pilóta napszemüveget viselt, azt a fajtát, aminek visszatükröződő lencséiben láttam a saját elképedt arcomat. A tekintetem erős, határozott állkapcsára siklott, majd lejjebb, széles vállára, végül a mellkasára. 
A pólóján az állt, hogy Mugli az utcán, varázsló az ágyban. 
Leesett az állam. 
– Tetszik a pólóm? – kérdezte, és lehuppant mellém.