About

2018. szeptember 26., szerda

Julie Buxbaum - Tell ​Me Three Things


Jessie-vel ​csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?
Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.
Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?


Ne haragudjatok de én sosem fogom megérteni, ez a könyv hogy lehet bárki számára élvezhető. Való igaz nem vagyok már 16 éves, s ez leginkább annak a korosztálynak íródott, de ezzel sosem volt probléma, hiszen én is átéltem ezeket a tini problémákat.

A legnagyobb problémám talán az volt, hogy nem voltak benne csavarok, érdekes jelenetek, az egész  történet monoton módon haladt, s a végkifejlet is előre sejthető volt. Nem mutatott újat, hiányzott, hogy azt mondhassam, na ez az, erre nem gondoltam volna.

A szerelmi szál, szinte semmi nem volt, nem voltak szívet remegtető, izgalmas ölelések, vagy izgalmas első csók, vagy őszinte vágyakozás, valahogy mindvégig ott volt a szerelem, mint lényeg, de nem teljesedett ki, mert mire kiteljesedhetett volna az író lezárta a történetet.

Talán a tini / társadalmi problémákra rávilágított, például a megfelelési kényszerre, arra, milyen egy szülő halálát átvészelni, milyen ha az iskolában bántanak és megaláznak, ha sehol sem érzed magad otthon, de főszereplőnk szerintem ezt sem őszinte beleéléssel tette.

A karakterek sem fejlődtek ki megfelelően, túl sok volt belőlük, túl kevés információval. Az író nyelvezete egyszerű, korszerű, pont a 16 éves generációra jellemző stílusú.

Az egyetlen előre látható "csavar"  is nevetségesen zajlott le, alig vártam, hogy vége legyen, nagyon nyögvenyelős volt..


Nem olvasok sosem fülszöveget, bár ilyenkor bánom, mert utólag elolvasva az sem volt valami érdekes sőt mindent elárult, az egész könyvet 10 mondatban. Az egyetlen pozitívum, hogy a borító tetszik.


Nem nagyon tudok újat mondani, a fülszöveg tényleg mindent leírt, de megpróbálom azért összefoglalni.

Főszereplőnk Jessie kinek édesapja, édesanyja halála után nemsokkal, egyszer csak hazaállít és a semmiből szinte, kijelenti, hogy összeházasodott egy online gyászcsoportból megismert nővel, és már költöznek is a világ másik felére. 

Az új feleség rendkívül gazdag, így Jessie egy nagyon nívós környezetbe kerül, minden velejárójával, mint a magániskola, és persze egy meleg mostoha testvér is társul a történethez, aki hamar rávilágít, hogy az idegen lányt nem szívesen látja az életében.

Az új iskola borzalmas, Jessie folyamatosan lehetetlen helyzetbe kerül, hiányoznak a régi barátai s természetesen az édesanyja halálát sem dolgozta még fel, majd úgy érzi édesapja cserben hagyta, meg sem kérdezte ő el akar e költözni, helyette döntött, tönkretéve ezzel az életét...  míg egy ismeretlen email nem lesz segítségére a mindennapokban az iskolai jövőt nézve. Az ismeretlen nem más mint VS akiről annyit tudunk, hogy furcsa magának való srác, ezért szeretne neten kapcsolatba lépni. Innentől fogva minden nap beszélnek, s segít Jessie-nek, hogy jobban érezze magát az iskolában, hogy beilleszkedjen, hogy kikkel barátkozzon, de szépen lassan ez kezd több lenni, a lány folyton találgat ki lehet VS és hajthatatlan, hogy találkozzanak.

Vajon VS félreteszi a félelmét és felfedi magát?  Ha igen olyan lesz amilyennek a lány elképzelte?  



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

designed by Charming Templates