2019. október 31., csütörtök

Neil Gaiman - Coraline

  
Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…

Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.



Coraline története nálam szintén kiérdemelte az 5 csillagot. Nem csak azért mert hihetetlenül tanulságosnak érzem, azért is mert hihetetlenül elvont és félelmetes is. Pont az a fajta félelem ez, aminél nevetsz magadon, hiszen annyira mesés az egész, pedig te nem vagy már gyerek, de a gombszemű "másik anya" még is képes elérni a félelmet, talán pontosan azért mert titkon belegondolsz, milyen amikor elszakadsz a családodtól, akikre egyébként sokszor haragszol, s aztán elkerülsz egy olyan helyre, ahol rájössz, hogy bár nem tökéletes a családod, de még is így van ez jól. 

Így tett engem újra gyerekké az író, s ültette el bennem a gondolatot, hogy sosem tökéletes minden, de amikor igazán rosszra fordul a helyzet, akkor abban a nem tökéletes idősíkban is szívesebben lenne az ember. 

Azt gondolom, a szülőnek is tanulság ez a könyv, hogy igen bizony a gyerekkel tessék foglalkozni, s nem, nem a munka az első. 

A gyermeknek is tanulság, hogy lehet a szüleim sokat dolgoznak, és nem figyelnek mindig, és apa főztje nem a legjobb, de itt vannak nekem és szeretnek, és csak ez a fontos. 

A hihetetlenül ötletes világfelépítésről már nem is beszélve, imádom az ilyen párhuzamos univerzumhoz hasonlítható témákat. 

Történetünk főszereplője Coraline aki családjával egy új házba költözik, ahol sokszor unatkozik, hiszen a szülei folyton dolgoznak. A lány talál a házban egy titkos ajtót, s hiába tudja, hogy nem szabadna megnéznie mi van a túlsó oldalán, még is csak megteszi. 

Itt indulnak be a dolgok, hiszen az ajtó túloldalán szinte minden ugyanolyan, mint otthon, de csak SZINTE, hiszen az anyukájának és az apukájának és mindenkinek gomb szeme van. 

Ettől a ponttól kezdve ahogy Coraline már inkább menekülne a furcsa helyről, minden elkezd igazán ijesztővé válni, hiszen a "másik anya" a világ megalkotója nagyon nem szeretné a kislányt elengedni, s Coraline úgy érzi ez a nő egyre kevésbé hasonlít az anyukájára. 


Bevallom én a filmet láttam először, és esküszöm egy picit sajnáltam a "másik anyát" hiszen úgy éreztem, csak szeretetre vágyik, s ezért tesz meg mindent, hogy Coraline maradjon, még akkor is ha a módszerei nem éppen a legjobbak. A könyv viszont már sokkal jobban rámutatott a gonosz lény mivoltára így itt ez az érzés már teljesen elmúlt.


– Honnét tudjam, hogy megtartod a szavad?
– Megesküszöm – felelte a másik anyja. – Megesküszöm anyám sírjára.
– Van neki sírja? – tapogatózott Coraline.
– Van bizony – bólogatott a másik anyja. – Magam dugtam bele. És amikor megpróbált kimászni, visszadugtam.



Nagyon rövidke kis történet és abszolút élvezhető, talán egy óra alatt kiolvastam, így ha valaki még gyors Halloweeni könyvre vágyik, akkor itt az alkalom. - Ha még sincs meg a könyv ajánlom a filmet /mesét is. :) 

A könyv egyébként humorban is bővelkedik, engedjétek meg, hogy két idézet formájában ezt is megmutassam. :) 

– Tudod… lehetnénk barátok – javasolta Coraline.
– Lehetnénk egy egzotikus afrikai táncoló elefántfaj ritka példányai – mondta a macska –, de nem vagyunk. Legalábbis – pillantott Coraline-ra – én nem.



– Hát itt vagy, Coraline. Hol az ördögben jártál?– Elraboltak az idegenek – felelte kötelességtudóan Coraline. – Az űrből jöttek sugárpisztollyal, de én átvertem őket, mert parókát húztam és külföldi kiejtéssel nevettem, így meg tudtam szökni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése