2019. november 23., szombat

Eva Kavian - Ne plus vivre avec lui

A tizenhét éves Sylviának elege van abból, hogy minden második héten az elvált apjánál lakjon, aki sosincs ott, amikor szüksége lenne rá, és csak gyerekpesztrának használja. Ezért telefonon bejelenti neki, hogy nem akar többé vele élni. Abban a pillanatban, amikor apja beleegyezik, az apja balesetben meghal.
Egy távollévő apa nem egyenlő a halott apával. Sylvia a gyászmunka során ismeri meg idealista apját annak minden erényével és hibájával, s alakít ki posztumusz kapcsolatot az elhunyttal egy könyv alapján, mely az ázsiai halottkultuszról szól. Ez megváltoztatja az életét, sőt valamilyen értelmet is ad neki, hiszen rá hárul a temetés megszervezése és a húgaival magára maradt édesanyjának a támogatása is, miközben bánatát élete első szerelmi élménye enyhíti.


Ezt a könyvet már régóta elakartam olvasni, ezer éve porosodik a polcomon. Mivel lassan itt az év vége, és még 50 könyvnél sem tartok, arra gondoltam segítek magamon egy két rövidebb történettel is, ezért vettem végül ezt a kezembe. Nem egészen az volt amire számítottam, s néha nálam is előfordul, hogy sajnálom, hogy valamire pénzt adtam ki, na ez pont az a könyv.

Amit sokan írnak, hogy jellemző rá, az a fekete humor, ennek pedig az az oka, hogy főszereplőnk Sylvia elég érdekes módon éli meg édesapja halálát.
Azt is írják, hogy el kell veszítened egy édesapát, hogy megértsd min megy át. 
Tény az én apám már gyerekkoromban felszívódott így nem érthetem pontosan milyen is ez, de attól még szólhatott volna a lelkemhez ez a történet. 
Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy egy szörnyű és szomorú témával állunk szemben, ami egyszerűen beteg módon lett megfogalmazva, megírva - mint egy balul elsült horror film.
Amikor valaki meghal, aztán a saját lánya folyamatosan arról beszél, hogy édesapjának leszakadt egy ujja, s az most a koporsóban külön van a testétől. Amúgy sem érti, hogyan hiányozzon az apja, ha szinte sosem látta, gyereknevelő rabszolga volt mellette(a testvéreire kellett vigyáznia) és mindenkivel többet foglalkozott mint a saját családjával. 

A karakterek kidolgozatlanok voltak, senkinek nem sikerült a minimális szimpátiát sem elnyernie.
Sylvia úgy dönt, hogy nem akar többet az édesapjával élni, így felhívja telefonon, meg is mondja neki, amikor hirtelen egy csattanásra lesz figyelmes, az apja és a közte futó vonal megszakad. 
Jön az újabb telefon, hogy az édesapja balesetet szenvedett, meghalt. 

Sylviában először a gyűlölet uralkodik el az apja iránt, aki nem foglalkozott vele, majd szép lassan kezdi megismerni az embert, aki már nincs vele a hátrahagyott személyes tárgyai segítségével. 
Mindeközben érkezik a szerelmi szál ahol az egyik fél nem akarja felvállalni kettejük kapcsolatát, Sylvia szerint barátjával Manuval pont az édesapja volt a választóvonal. 
Természetesen kiderül az igazi oka, miért is nem működött ez a kapcsolat, Manu végre színt vall, én ezt is borzalmasan nevetségesnek éreztem, mert maga a titok kiderülése röhejes tálalásban került elénk. 
(SPOILER : Anya azt hiszem terhes vagyok. - Nem baj kislányom én is. - Manu: Nem lehetsz terhes mert nekem nem lehet gyerekem.) 
Sylvia végül az apja házába költözik, meggyászolja, betartva azokat a szabályokat, ahogy szerinte az apja szerette volna, hogy elbúcsúztassák. 

Borzalmas katyvasz volt az egész, remélem nem lesz többet részem ilyen történetben. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése