Edgar Allan Poe - Fekete macska

 "A leghidegebb szívben is vannak húrok, amelyeket nem lehet anélkül érinteni, hogy érzést ne keltsenek."

Fú, az az első olvasmányom Poe-tól, és nem tudom eldönteni igazán, hogy tetszett vagy nem. 
5 novella található ebben a kis zsebkönyvben, és én néztem el mert horrora számítottam, de jócskán volt benne krimi, az is a régimódi krimi, olyan Agatha Christie féle, amivel egyszerűen nem tudok megbarátkozni. 
Agatha Christie-nek is 1-2 olyan műve van ami tetszett, de többségében halálra unom, nagyjából itt is ez volt. 
Az persze egyértelmű, hogy Poe nagyon jól ír, értékeltem a stílusát, csak valahogy a történetek nem fogtak meg. 

Abszolút megértem, hogy Poe a maga idejében a gyilkos gorillával és egyebekkel rettegést hozott az emberek szívébe, ahogyan King is, az öldöklő gépeivel, de a 21 században már kevésnek tűnik, hiszen sokkal nagyobb az ingerküszöbünk. Félelmet egyik novellánál sem éreztem, és azt gondolom, hogy valami mással kellett volna indítanom, mert enyire rövid történetekből nagyon nehéz átlátni úgy igazán a mögöttes tartalmat.

Az első novella "A fekte macska" melyről az egész kötet a címét kapta, ez volt a legbetegebb, de a legrövidebb is. 
Elvont volt ugyan, de nekem nem tetszett, az állatkínzástól mindig rosszul vagyok, nem bírom és nem is olvasok róla szívesen, ebben pedig volt bőven.Nem megy filmben sem, ha ilyet látok, leállítom az egészet, nem is nézem tovább vagy ha nagyon fontos filmről van szó akkor áttekerem az ilyen részeket. A macska neve "Plútó" - azaz Hádész (Az alvilág istene, a holtak ura) így volt abban valami borzongató, hogy egy állatbarát ember az alkohol és a kilátástalanság hatására, hogyan fordul gonoszba, és megfűszerezte ez a túlvilági gondolat az egészet, de akkor sem bírom egyszerűen az ilyesmit.

A második novella "Egy hordó amontillado" na ez annyira nem kötött le, hogy sokáig kellett gondolkodnom most, miről is szólt, pedig kb 1 hete olvastam a könyvet, aztán beugrott, hogy egy ember befalazása volt a lényeg, de ennél többet nekem nem adott. 

A harmadik novella "A vörös halál álarca" ez viszont kifejezetten tetszett. 
Abban az időszakban, amikor a Pestis tarolt, rengeteg halálos áldozatot követelve magának, Prospero herceg összehívja az egészséges emberek egy részét elszeparált szórakozásra. Jelmezbál. 
Előttem volt a kép, ahogy táncolnak, isznak, és az egész olvasmány nyomasztó légköre miatt nem tűnt szórakozásnak, inkább valami nagyon rossz dolog előkészületének. 
Be is következett a borzalom, ahogy sejtettem is, a járvány (és ez egy nagyon nagyon jó ötlet volt, szerintem.) a halál arcaként ölt alakot, a táncot felváltja a rémület.

"A Morgue utcai kettős gyilkosság" és "Az ellopott levél" mindkettő krimi és nyomozás, az első nagyon távol állt tőlem, a második egész érdekes volt. 
Az ötlet itt is tetszett, egy ember, aki annyira össze tudja kötni a szálakat, hogy apróságokból, olyan dolgokból amikre más nem figyelne, nagyjából bármit könnyedén kikövetkeztet, az élen Dupin nyomozó. 

Szóval több novellában is láttam a tehetséget, de egyik sem fogott meg annyira, hogy oda legyek érte. 

Kinek ajánlom? 

Szerintem mindenképp 20-25 év felett, kétlem, hogy egy kamasz tudna mit kezdeni ezekkel a gondolatokkal. 

Innen határ a csillagos ég felfele... 
Azoknak akik szeretik a krimit. 
Akik szeretik Agatha Christie-t szerintem ezt is fogják.:)