August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?
Az író igazán jól lefestette a képet milyenek tudnak lenni az emberek egymással a mai világban, s ehhez még az sem feltétlen alapfeltétel, hogy valamelyik fél külsőre ilyen szinten különbözzön. A világ egy része torz, a gyerekek pedig képtelenek felfogni a tetteik súlyát.
Megható történet volt, nem igazán az izgalmas részekre határolódott, de kedves volt, szívet melengető, és bár nem kaptunk hatalmas csattanókat, jó érzéssel töltött el az olvasása.
Szomorúságot is hoz magával, nagyon sokszor sajnáltam Aggie-t amiért bántják őt, mert egy nagyon szerethető karakter volt, néha a pokolra kívántam mindenkit aki a lelkébe tiport. Természetesen a szülők szemszögéből is néztem a történetet, akiknek még nehezebb lehetett végignézni ahogy a saját fiúk sírva jár haza. Ami még kifejezetten tetszett, hogy August szemszögén kívül több szereplő szemén keresztül is láthattuk a történetet!
Megható történet volt, nem igazán az izgalmas részekre határolódott, de kedves volt, szívet melengető, és bár nem kaptunk hatalmas csattanókat, jó érzéssel töltött el az olvasása.
Szomorúságot is hoz magával, nagyon sokszor sajnáltam Aggie-t amiért bántják őt, mert egy nagyon szerethető karakter volt, néha a pokolra kívántam mindenkit aki a lelkébe tiport. Természetesen a szülők szemszögéből is néztem a történetet, akiknek még nehezebb lehetett végignézni ahogy a saját fiúk sírva jár haza. Ami még kifejezetten tetszett, hogy August szemszögén kívül több szereplő szemén keresztül is láthattuk a történetet!
Tehát a történet szerint Auggie egy elég ritka betegségek összességében szenved ami miatt az arca torz. A szeme sokkal lejjebb van mint kéne, fülei nincsenek, furcsán eszik, mosolyogni sem tud úgy mint mi.
A könyvben egyébként a gyerekek elég sokszor Darth Sidious- hoz hasonlították.
A szülei otthon tanították őt, de aztán úgy gondolták, hogy már nem tudják a megfelelő tudást biztosítani neki, és talán jót tenne, ha iskolába menne. 5.-ik osztályban kezdene így nem ő lenne az egyetlen új gyerek talán nem csak rá koncentrálna mindenki. Auggustnak egyáltalán nem tetszik az ötlet, de aztán mégis belemegy.
Természetesen az iskolában pontosan az történik amire számítanak, a gyerekek csúfolni, terrorizálni kezdik őt, minek után egyszerűen soha többé nem szeretne közéjük menni, hiszen teljesen a lelkébe tiportak, főleg mikor az egyetlen akit barátjának hitt is, becsapta őt.
A történtek végül még is jól alakulnak, Aggie pusztán a személyével, a kedvességével, leleményességével, végül minden erejével azon van, hogy elfogadtassa magát a társadalommal, a torz külső ellenére is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése