2018. február 28., szerda

Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek


Louisa ​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?






Ha a legszebb romantikus történetekre kellene kitérnem, a szerelmünk lapjai mellett, ez is megállná a helyét. 
Sikerült az írónak a rengeteg szerelmi történet ellenére valami újat és maradandót alkotni, ami képes teljesen összetörni az olvasót és a bömbölés határára küldeni. 
A könyv olvasása alatt kicsit mi is beleszeretünk a főszereplő férfiba, akinek mogorva stílusa mögött, egy igazán pótolhatatlan ember áll, akit nem lehet nem kedvelni.

Folyamatosan azt éreztem amikor vége lett, hogy bárcsak többet kaptam volna a két szimpatikus karakterből még pár száz oldallal, nem tudtam megunni, négyszer sikerült végignéznem a film változatot is, pedig rám az ilyen szintű ismétlés nem jellemző. 

Mit mondjak... Megfogott, elvarázsolt, megsiratott, elszomorított, de egy kicsit több lettem a végeztével mint ami voltam. Több lettem egy olyan történettel, amit mindenkinek ismernie kellene, amit mindenkinek teljes szívemből ajánlok.

Nagyon szerettem Louisa bohókás gyerekes és Will humoros karakterét.  


Főszereplőnk Louisa aki munkahelye megszűnése után anyagi gondokkal küzd, s ezek a gondok nem csak rá vannak hatással hanem szüleire is.

Majd a munkanélküli központban ajánlanak neki egy állást ami jobban fizet mint bármelyik a környéken, s egy beteg férfi gondozásán kívül nincs más teendő.

Amire a nő nem számít, hogy a férfi bár beteg, nyaktól lefelé egy baleset következtében teljesen lebénult, még is iszonyatosan vonzó - lenne ha nem lenne egy mogorva fráter,nem csak a bénulása miatt, hanem tökéletes elvesztése és ezzel együtt barátnője elvesztésének köszönhetően. 


Will az elkövetkezendő hónapok nagy részében olyan szinten kikészíti őt, hogy sokszor sírva megy haza és már lassacskán úgy döntene, hogy inkább felmond akármennyire is kell neki a pénz, míg húga rá nem ébreszti, hogy talán a probléma megoldása az lenne, ha megpróbálná a férfi életébe újra visszahozni a fényt. 




Meg is próbálja, és a goromba Will nem tud ellenállni, Louisa gyerekes bájának és tiszta szívének, szépen lassan felolvasztva a jeget, ledöntve a falakat, egymásba szeretnek.


Ez a szerelem gyönyörű és különleges és Louisát egyáltalán nem tántorítja el Will bénulását, de kiderül, hogy a férfi igényelte az eutanáziát, s esze ágában sincs tovább élni, megfosztva a lányt a boldogság lehetőségétől.

Lousia mindent bevet, hogy Will döntését megváltoztassa, de úgy tűnik a férfi hajthatatlan. 



 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése