About

2021. február 9., kedd

DACRE STOKER - J.D. BARKER - DRACUL

" Érdekes, hogy egy maroknyi embert milyen erősen össze tud kovácsolni egy bizonyos esemény, de miután az a bizonyos esemény lezárul, újra eltávolodnak egymástól."

Nagyon megfogott ez az idézet, mert valóban így van. Amikor egy ügyben több ember egyetért, vagy egyszerre dolgoznak rajta... nos az összeköti őket. Ha az ügy lezárul, megszakad a kötelék. 

Szeretem a vámpíros történeteket, sokat elolvastam már. Anne Rice könyveit vagy a romantikusabb Twilightet is.

Mégis Bram Stoker és a nevéhez fűződő szipolyos könyvek a kedvenceim. Főleg az írás módja miatt. Szeretem, hogy mindig levelekből, naplókból és egyéb feljegyzésekből alakul ki a sztori. 

A könyv egyébként a Dracula hivatalos előzményregénye. Dacre Stoker Bram Stoker unokaöccsének unokája, bár a rokonság viszonylag távoli, a könyv felért Bram Draculájához.


„Rengeteg filmverziót láttam, és nagyon meglepett, hogy csak nagyon kevés adta vissza Bram Stoker eredeti regényét – nyilatkozta a rokon. – Az a sok szemét, amit Hollywood legyártott, csak bemocskolta a családom irodalmi örökségét. A célunk az, hogy visszaadjuk Bram és Drakula méltóságát.”


Bár szerintem van több jól sikerült Drakula sztori is, de szükségét éreztem, hogy belinkeljem Dacre szavait.

Visszatérve a Draculra. A könyv elején Bram még gyermek. Nagyon beteges, haldoklik, úgy tűnik nincs semmi ami segítene rajta. Mivel elég nagy a család, ezért az anyja egy dadust fogad a gyerekekhez. A dadus pedig furcsán viselkedik, amit előbb vagy utóbb a gyerekek is észrevesznek.
  • A szeme néha kék, néha egészen szürke.
  • A kora megmondhatatlan. Egyik nap szinte gyermekként néz ki a másik nap középkorúnak.
  • Ha az ember leakarná festeni, minden festmény hasonlítana rá, és mégsem lenne ő egyik sem.
  • A haldokló Bram egyre jobban érzi magát, miközben a dadus ilyenkor leépül.
Így hát Bram és testvére Matilda elhatározza, hogy utána járnak a dolognak.

A történetvezetés nagyon tetszett. Az egyik szálon fut Bram gyermekkora, a másik szálon már idősebb, és egy toronyba zárva próbál megmenekülni valamitől.
A történet időrendje fejezetenként változik, majd a szálak a könyv közepénél fonódnak össze, egy idősíkba kerülnek.

Bár Vámbéry nem volt olyan szimpatikus számomra, kicsit az öreg Van Helsingre emlékeztetett. (Őt sem kedveltem.)
Talán azért mert konokul biztos volt benne, hogy van jó és van rossz. A rossz az ördögtől való, a lelke megmentésre szorul. Mintha nem lehetne és nem is lehetett soha semmi, ami a kettő között mozogna. 

A többi karaktert szerettem. A könyv szinte olvasatta magát, nem volt egyetlen olyan pillanat sem, amikor nem történt semmi, vagy amikor úgy éreztem kicsit vakvágányra futottunk. 

Bár próbáltam időrendben összekapcsolni ezt és a Drakulát, nem sikerült.

Pozitívuma még, hogy bár már elég nagy a mai ember ingerküszöbe, a vámpírok pedig egy időben még a csapból is folytak, mégis voltak olyan pillanatok amikor megborzongtam, vagy szabályosan féltem. 

Persze, hozzájárult, hogy mostanában nem alszom túl jól, ezért sokszor olvastam éjszaka, vagy a hajnali órákban.

A romantikus részek is tetszettek, attól függetlenül, hogy elég dramatikus volt.

Főleg a könyv végénél éreztem úgy, hogy elszomorított - meghatott. 

Összességében nagyon tetszett és mindenkinek ajánlom aki szereti a kicsit horrorisztikusabb történeteket. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése