" Boldogan kitépte volna magát az otthoni földből, hogy lássa a világot vele, és lám, most látni kénytelen – nélküle."
Azt hiszem a Pachinko volt a legjobb választás az idei évben, és pont akkor sikerült befejezni amikor a sorozat kijött.
Természetesen most sem bírtam ki, hogy ne gondoljak arra, hogy "hé, ez a könyvben nem így volt!" de azt hiszem ez velejárója annak, ha először elolvasol valamit mielőtt megnéznéd.
Minden könyv ad valamit, ez a könyv, pedig megmutatta azt, hogy sokak élete csak szenvedés, és kőkemény munka, de mindennel amit teszel talán előrébb juthat az, akit hátrahagysz.
Mégegy kérdés, ami felmerült. Vajon megéri a büszkeséget választani a szerelem helyett? Vajon hogyan alakult volna Sunja élete, ha másképp dönt?
A történet kb 70 év történéseit öleli fel, így nem egy gyors olvasmány, viszont egy gyönyörű családregény, mely 4 generációnak az élni akarását és erejét mutatja be, 1910-től egészen 1989-ig.
Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga nehézsége, és azt is, hogy a mi országunkban is nehéz, főleg azoknak a fiataloknak, akik jobban szeretnének élni, de be kell látni azt is, hogy van étel az asztalunkon, nincs okunk félni, nem kell halálra dolgoznunk magunkat, mégis elégedetlenek leszünk mindörökké, mert tudjuk, és látjuk, hogy van jobb.
Szerencsések vagyunk, mert mehetünk, van hová menni szerencsét próbálni, és bár nem leszünk sosem könnyű helyzetben egy idegen országban, de nem kell számolnunk a kirekesztettséggel, és a rasszizmussal.
Na de képzeljük el, amikor kőkeményen dolgozol, és mégis csak az esküvőd napján engedhetsz meg magadnak egy tányér fehér rizst.
Hogy a ruháid a patakban mosod, hogy több emberrel osztozol egy szobán, hogy muszáj idegeneket befogadnod, hogy élni tudj, miközben téged és a honfitársaidat mélységesen elítélnek, és gyűlőlnek.
Hogy a gyermekek többsége meghal. mielőtt elérné az egyéves kort, nincs orvosi ellátás, hogy a vetélések mindennaposak.
Hogy bármikor elvihetnek, börtönbe kerülhetsz a legapróbb megszólalásért a Császár vagy a japánok ellen. Tisztelettel tartozol azok felé, akik megrugdosnak, és mindezek után örülsz, hogy életben vagy.
A történet Sudzsával kezdődik, egy szegény halászfaluban, ahol tombol a tüdővész és az éhezés. Sundzsa itt szeret bele egy koreai üzletemberbe, aki szerencsés státuszt tölthet be, bár nem feltétlen legális munkakörben. A lányt nem érdekli a pénz, elsősorban a szerelem hajtja előre.
De a szerelem vak, és tud annyira vak lenni, hogy mire rádöbbensz, hogy baj van, már késő tovább lépni. Az egyetlen aki kirángathat egy kínos helyzetből, egy jótevő, akinek megesik a szíve egy naiv kislányon.
Miután Sunja teherbe esik, és rájön, hogy szerelme sosem fogja feleségül venni, mert már van felesége japánban, összeomlik az élete. Azokat az asszonyokat, akik házasság nélkül esnek teherbe, nem tűri meg a társadalom, mint ahogyan azokat a gyermekeket sem akik ilyen úton születnek. Egy gazdag ember szeretőjének lenni pedig napjainkban sem karrier.
Itt jön képbe Iszak, aki hosszú betegeskedés után hálából a család felé, feleségül veszi Szundzsát, nevére veszi születendő gyermekét, és japánba viszi. A lány tehát mégis eljut japánba, bár nem annak az oldalán, akihez a szíve húzza.
Szundzsa életét kísérjük tehát végig, gyermekkorától egészen idős koráig, betekintést nyerve gyermekei és unokái sorsába.
Megható és elgondolkodtató regény, az egyszerű ember nehézségeiről, küzdelmeiről, szerelemről, a család fontosságáról, az apró örömök hajszolásáról, az élni akarásról, a társadalmi kirekesztettségről, háborúról, faji megkülömböztetésről. A tanulás fontosságáról, arról, hogyan bizonyíts, hogyan törj ki, és hogyan juss előre, minden lehetőséget megragadva.
Ohh és még valami. Egy erős nőről, aki minden helyzetben a családjáért élt, akkor is ha cserébe mindenről le kellett mondania.
Voltak hibák a gépelésben, sokan jelezték, de amit átadott, arra senki sem panaszkodhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése