Genevieve Gornichec - A boszorkány szíve

 "Az emberek meghalnak. A történetek viszont tovább élnek a versekben és a dalokban. Az ő tetteikről szólnak. Az isteneik tetteiről "

Nagyon tetszett Genevieve Gornichec regénye, mely az északi mitológiában, egy újragondolt történet. 

Mindig is érdekeltek a mitológiák, de annyira nem vagyok velük képben, mint amennyire szeretném.
Az ilyen könyvek viszont nagyon tetszenek, mert a téma érdekel, és egyszerűen ez a könyv érzelmileg is meghatott. Gyönyörű volt és egyben szomorú is. 

Lokit nagyon szerettem, főleg a filmekben amikor láttam a karakterét, bár ebben a könyvben azért hamar kiesett a kis kosárból nálam, és szerintem a legtöbb női olvasónál egyaránt. 

Rengeteget tanultam a skandináv mitológiáról a könyvnek köszönhetően. 

Bárcsak a tankönyvek is ilyenek lennének. Azt hiszem kevés rossz tanuló lenne. 

Az első ilyen könyvem a Kirké volt amit egyszerűen imádtam, így hamar felfigyeltem erre is. 

Ez a könyv egyszerre volt sötét, és volt egy baljós hangulata, főleg a végén, de közben annyi szeretet és érzelem volt benne, hogy sokszor könnyeket csalt a szemembe. 

A történetünk főszereplője Angurboda, a boszorkány, ki ismeri a jövőt, és mivel ezt nem hajlandó Odinnal megosztani, égetés a büntetése. 

Nincs más választása mint elbújni az Istenek elől, az erdő mélységeiben talál vigaszt.

Miközben próbál felépülni, találkozik Lokival, aki vissza adja a szívét, és bármilyen hihetetlen is egymásba szeretnek. 

De ki ismeri Lokit, már sejtheti, hogy az örökmozgó csínytevő nem lesz a legcsodálatosabb férj.

Születik három különleges gyermekük, kiknek nevét, már biztos, hogy legalább egyszer ti is hallottátok. 

Hel, Fenrir, Jörmungandr.

És bár a gyermekek korántsem szokványosak, az anyai szeretet összetart mindent, akkor is, mikor Loki úgy dönt, magára hagyja az asszonyt. 

Angurboda karaktere azért is ennyire csodálatos, mert rá igaz, a feltétel nélküli szeretet. 

Akármennyire fáj neki Loki árulása, és ahogy magára hagyta a gyerekekkel, végtelen szeretet rejtőzik benne, egyszerűen mindig erős tud maradni, és nem adja fel, akkor sem, amikor visszanyeri a képességét, és rájön, hogy gyermekei és az ő sorsa elkerülhetetlen.

És amikor a Ragnarök elérkezik, Angurboda szívszaggató döntést hoz.

Rég olvastam ilyen szomorú regényt, ami ennyiszer könnyeket csalt a szemembe. Borzalmas lehet 3 gyermekkel egyedül küszködni a mindennapokban, miközben üldözött vagy és szinte senki sincs akihez fordulhatnál. 

Mindezt úgy, hogy majd belebetegszel a szerelmi bánatba, és a gyermekeid apjának hiányába. És látni, azt is, hogy a gyermekeid is hiányolják az apjukat, ebbe belegondolni egyszerűen borzasztó.

Az biztos, hogy egy ilyen siker után ne lenne aki nem követné az írónő további munkásságát. 5 csillag, de akár ezer csillagot is adnék neki ha lehetne.