" Egy kapcsolat véget érhet. Egy házasság törvényesen felbontható. De egy közös gyermek örök köteléket jelent."
Lucy Clarke-tól próbáltam már olvasni, de valahogy nem sikerült.
Elkezdtem a "AZ elveszettek" című könyvét, de egyszerűen olyan szinten untam, hogy kb 150 oldal után feladtam.
Előre féltem tehát az "Egy a lányok közül" című könyvétől, de engem is meglepett, hogy kifejezetten tetszett.
Azt fontosnak tartom elmondani, hogy bár thriller, egyáltalán nem ajánlom férfiaknak, mivel azt gondolom, hogy ez a csapat lány, amit leművel a könyvben, azt egy férfi akkor érthetné meg ha nő lenne, addig is neki a könyv nagy része nem lenne több, mint üres fecsegés.
Hat barátnő. Négy éjszaka. Egy gyönyörű görög sziget, egy csodaszép villa.
Egy felejthetetlen leánybúcsú. Pálmafák, kabócák, tengerpart, medence, koktélok, 3 buli szabály.
Minden lány ilyen lánybúcsúra vágyik, vagy mégsem?
Lucy Clarke nagyon ügyesen csepegtette a titkokat, éjszakáról éjszakára, miközben a feszült hangulat folyamatosan adott volt, és ezzel együtt a karaktereket is szuperül felépítette és kivesézte.
Az utolsó éjszakára majdnem úgy ismertük a 6 lány hiányosságait, vagy értékeit, mintha a saját barátnőnkről lenne szó.
Volt itt féltékenység, múltbéli sérelmek, szerelmi cívódás.
És ha az elején irigyelted is a hat medencéző lányt, a végére garantáltan nem, főleg nem a menyasszonyt.
Pontosan ezért írtam, hogy ez szerintem inkább nőknek íródott, mert a férfiak zsigerből menekülnek az áskálódástól és a bosszútól, a féltékenységtől, és a titkoktól.
Nem kihagyhatatlan olvasmány, de nyárra garantáltan megállja a helyét, főleg a medencénél vagy a vízparton.
Nagyon jól rámutatott arra is, hogy a gyerekkori barátaiddal van a legtöbb élményed, de ahogy idővel változol, és az életetek más irányt vesz, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt az ember vagy aki akkor voltál, ahogyan az is gyakori, hogy a változásod ami a felnőtté éréseddel jár, egyszerűen nem nézik jó szemmel. Több ember is elindulhat ugyanazon az úton, de tekintve mennyire különbözünk, szinte biztos, hogy idővel ez az út elég szerteágazó lesz, s ki jobbra megy ki balra.
Az új barátokkal kevesebb emléket éltél meg, de talán ők ismerik a jelenlegi formádat a legjobban. De ha dönteni kellene köztük, hogy kiben bízz meg, az elég nehéz feladat lenne.
"Később mindannyian egyetlen okból fogunk emlékezni a lánybúcsúra: amiatt, ami a tengerparti tűzgyújtás éjjelén történt. Előtte voltak jó pillanatok – sőt, gyönyörű pillanatok –, mint amikor tzatzikit és csillogó olajbogyót ettünk a görög napsütésben, vagy az összerogyásig nevettünk valamin, ami elismételve már soha nem lesz olyan vicces, vagy amikor mezítláb táncoltunk a tengerparton."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése